Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

A gyári „finomposztó" megjelenése a viseletben Mártonffy Károly 1854-es leírásában a „legjobb módú egri kapások egyikét, Lebuj Kovácsot" mutatja be, magyar nadrágban, kurta dolmányban, vállra vetett ezüstgombos mentében.

7 Ez a viselet korábban is meglehetett Egerben, csak nincs róla leírásunk. A néprajz is csak mellékesen foglalkozott a vékonyposztó, illetve a gyári készítésű anyagokból varrt paraszti öltözetekkel.

8 A XVII-XVIII. században igen nagyméretű volt az import posztó behozatala Magyarországra. Több irányból is érkezett az olcsó posztó és szövet, így lehetőség nyílt arra, hogy a közrend is megközelítse a nemesi öltözet-ideált.

9 Több példa is van arra, hogy a kereskedők milyen nagy árukészlettel rendelkeztek. A jászsági görögök készletében (1737) 17 féle textília kizárólag közembernek szánt portéka volt, abanadrágtól lengyel patyolatig. Nem a divattal lépést tartó úri osztály szükségletét szolgálta az árupaletta.

10 Ugyanez derül ki Nesztor György nagykőrösi görög kereskedő árukészletének leltárából is." Miskolc XVIII-XIX. századi viseletének alakulásában is fontos szerepet játszottak a görög kereskedők. Közvetítésük eredményeként a Balkán és Nyugat-Európa legjellemzőbb viseletanyagait megtaláljuk Miskolcon.

12 Az egri görög és szerb kereskedők 1748 után a nagykereskedelem mellett a kiskereskedelemben is kiépítik pozícióikat.

13 A leghíresebb kereskedő cégek közé tartozott Egerben a XVIII. században a Nikola Ádám és Társai cég. Német, török és egyéb külföldi áruval kereskedtek, a legkülönbözőbb árufajtákat találjuk náluk: vászon, bíbor, posztó, bársony, bélés- és szőrmeáru, pamut, csokoládé stb. Összeköttetésben álltak francia, német és olasz cégekkel. Kezük elért az ország legtávolabbi zugába. Ráadásul sokkal olcsóbban adták áruikat, mint a többi egri kereskedő. Gyakran látogatták a különböző vásárokat, így mind az egri, mind a környékbeli fuvarosoknak nagy hasznot hajtottak.

14 Tevékenységük azonban sértette az egri iparosok érdekeit. A szűcsök, tímárok, szabók, cipészek, gombkötők az 1750-1760-as években szinte állandóan panaszkodtak a városi tanácsnál a kereskedők ellen. Különösen a kész ruhák, cipők, kikészített bőrök behozatalát és árusítását sérelmezték.

15 1734-ben a szabócéh kérésére „... meghparancsoltatott, hogy [a görög kereskedők]... több kész munkát ne hozzanak és azt ne árullyák".'

6 Miskolcon is hasonló helyzettel találkozunk. A XVIII. században a céhek panaszos levelek özönét írják, mert a görög kereskedők „a céhbeli mesterek és iparosok nagy kárára mindennel kereskednek"'.'

7 Az iparosok száma a XVIII. században rohamosan emelkedett Egerben. Míg 1720-ban 96 az iparosok száma, 1785ben már 874 ember él iparból.'

8 Különösen meglepő a ruházati ipar rendkívüli föllendülé7 MÁRTONFFY Károly a kapáson itt nem ház nélküli zsellért ért, inkább szőlősgazdát. A későbbiekben azt írja Lebuj Kovácsról, hogy tehetős gazda. - MÁRTONFFY Károly 1854. 78. 8 FLÓRIÁN Mária 1995.5. 9 FLÓRIÁN Mária 1997. 633-634. 10 ENDREI Walter 1989. 7. 11 NÓVÁK László 1982. 103-110. 12 FÜGEDI Márta 1979. 132. 13 BIHARI József 1956. 423. 14 BIHARI József 1956. 433-435. 15 NAGY József 1978. 218. 16 BREZNAY Imre 1934. II. 311. 17 FÜGEDI Márta 1979. 132. 18 BREZNAY Imre 1934. II. 216. 304