Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

Cs. Schwalm Edit AZ EGRI FÉRFIVISELET ALAKULÁSA A FORRÁSOK TÜKRÉBEN Az egri népviselet alakulásának bemutatásánál szerencsés helyzetben vagyunk. A XIX. század közepéről két részletes, litográfiával illusztrált viseletleírás áll a rendelkezésünkre. Ez indított arra, hogy megvizsgáljuk, milyen előzményei lehettek e gazdag férfiviseletnek, különös tekintettel a gyári „finomposztóból" készült ruhadarabokra: mente, dolmány, nadrág, köpönyeg, lajbi, illetve a XIX. század végén ezeket felváltó posztóujjasok. Az első leírás 1846-ban jelent meg a Magyarföld és népei eredeti képekben с folyóiratban, Sávoly Lajos tollából.' A másik, Kubinyi Ferenc-Vahot Imre szerkesztésében megjelent Magyarország és Erdély képekben с füzetsorozat IV kötetében Mártonjfy Károly leírása 1854-ből.

2 Ezek alapján állapította meg Kresz Mária: az egri viselet az ország egyik legdíszesebb, de parasztos jellegű öltözete volt a XIX. század közepén.

3 Eger történelme során a mezőgazdasági és ipari-polgári népesség aránya változó volt. A középkor folyamán kifejlődött városmagban együtt élt a mezőgazdasági-szőlőművelő és az iparos lakosság. Ekkor a két réteg szinte elválaszthatatlan egymástól, mert minden kézműves polgár egyben szőlőtermelő is. Csak a török hódoltság után válnak szét, amikor kialakulnak Eger külvárosai, a hóstyák. A szétválás nem teljes. A külvárosokban kiformálódik ugyan egy paraszti réteg, ugyanakkor a szőlőművelő kézművesek és a nekik dolgozó napszámosok, kapások kis része továbbra is a városban marad. Eger az utóbbi 250 év alatt számos kisközösség városa, amelyben parasztok, iparosok és napszámosok a szőlőművelés adta mindennapi munkakapcsolatok szoros gyűrűjében élnek egymás mellett, ami biztosíthatta a műveltség elemeinek és egészének folyamatos áramlását, cseréjét.

4 Az egyes hóstyák között a foglalkozás tekintetében is voltak különbségek. A Hatvani és Cifra hóstyán főleg földművesek, a Makiári hóstyán az előbbiek mellett tímárok és kertészek is éltek. A Rác hóstyán telepedtek meg a szerb és görög kereskedők.

5 A XVIII. században folyamatosan erősödő egri földműves osztály két alapvető rétegét a földesúri adminisztráció „parasztoknak" és „kapásoknak" nevezte. A parasztok az uraságtól bérelt saját házban laktak, a szőlőtermés után tizedet, dézsmát fizettek. A kapások pedig, a ház nélküli zsellérek, napszámból éltek. Egy ideig a hóstyákra települő zselléreknek a földesúr szőlőt is adott, így parasztokká váltak. Megnőtt ugyan a szőlőbirtokosok száma, de többségük még a saját szükségletét sem tudta megtermelni, ezért a kapásokkal együtt másoknál is munkát vállalt.

6 1 SÁVOLY Lajos 1846. 21-22. 2 MÁRTONFFY Károly 1854. 78-79. 3 KRESZ Mária 1956. 94-95. 4 BAKÓ Ferenc 1985. 38-39. 5 NAGY József 1978. 206-210. 6 BAKÓ Ferenc 1985. 43.; BREZNAY Imre 1934. II. 202-203. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2000. 303