Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Veres Gábor: Közösség és környezet. A környezet hatásai a Bél-medence népi társadalmára a XIX. század második felében

A tárgyak Apátfalvi kis Apátfavi nagy Mikófalvi Mónosbéli Szentmártoni Szentmártoni megnevezése templom templom templom templom kápolna külső templom Különfélék tányérka tányérka tányérka tányérka 2db 3. Szentelt víz oltár csen3. Oltár sző3. Szentelt víz 3. Hosszú 3. Kiskefe tartó gettyű ldb nyeg tartó 2db nyelű kefe, seprő 2.Ampolna 4. Só és hamu seprő 2db tartó 4. Nagy alakú 3.Lavabo tá5. Szentelt víz törött fa feszünyérka tartó 2db let 4.Persely 6. Templomi 5.Szentelt víz pecsét ldb, tartó Stampiglia 2db, ldb esperesi, ldb lelkészi (egy réz haszonvehetetlen) A szertartáshoz szükséges legfontosabb kellékeket az egyház biztosította: miseruhát, misekönyvet, kelyhet, szentségtartót, füstölőt, csengettyűt, stb. A felszerelés bővítéséhez, díszesebb darabok elkészíttetéséhez, megvásárlásához igénybe vették a hívek anyagi támogatását is. így a templom felszereltsége tükrözte a hívek vallásosságukkal is összefüggő adakozókészségét és természetesen gazdasági erejét is. 1898-ban éppen az elpusztult úrkoporsó pótlására folytat levelezést az érseki hivatallal Nagy Antal plébános, és a levelezésből kitűnik, hogy a felszereléseket korántsem volt képes automatikusan pótolni az érsekség, a kellő indok és a helyi támogatás sokat segíthetett a helyreállításban. A római katolikus vallás templomaiban a tárgyi világnak fontosabb szerep jutott, mint más vallásoknál. A képek, szobrok tisztelete a kevésbé iskolázottak körében is segítette - évszázadokon át - a vallási tanok befogadását, melyre az egyház is épített. Heves megyében még a századfordulón is magasabb volt az analfabéták aránya az országos átlagnál. Az egyház támogatásának jelentős formája volt a hívek halála után való adományozása. Egyik módja a végrendelet, a személy ez esetben az összes ingó és ingatlan vagyonának részeként rendelkezik az egyháznak juttatandó javakról. 1889-ben özvegy Barta Istvánné, született Holló Terézia apátfalvi lakos végrendeletében szerepelt az egyház részére történő hagyomány „...6. Egyszáz (100.) forintot hagyok és rendelek kifizetni a helybeli esperes-plébános kezéhez oly kikötéssel, hogy ezen összeg a római katolikus egyház hitfelekezeti ájtatos alapítványba helyeztetvén - ennek kamataiból évenként engesztelő mise szolgáltassák néhai férjem Barta (darnyó) István és a magam lelki üdvéért. 7. Negyven (40) forintot hagyok és rendelek takarékpénztárba tenni oly kikötéssel, hogy ennek kamataiból az olvasás társulat a helybeli templomban lévő Mária szobrát ápolhassa, az ezen tőkéről szóló kiskönyv kezelésével az apátfalvi római egyházi lelkész urat, a kamatok feletti rendelkezéssel pedig az olvasás egyletet bízom meg. 8. Tíz (10) forintot hagyok az egri szürke nénik apáczák kórházában lévő szegények számára, de azon kikötéssel, hogy az közöttök kiosztassék ...Kelt Apátfalván 1886 deczember 27. " A végrendeleti adakozásban összekapcsolódik az egyház támogatása és az elhunyt örökhagyó lelki üdvének az ápolása. A örökhagyóról így abban a vallási közösségben 289