Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

ha az közöttük nem állapíttatnék meg, úgy egyenlően és egyformán tartoznak az apaállatoknak gondját viselni. ...Az apaállatok gondozásáért, ha az lelkiismeretes lesz, az év végén fejenként 10-10 pengőt kapnak a társulat pénztárából".

m A bikagondozás körül nem lehetett minden rendben, hiszen már 1927 augusztusában közgyűlésen foglalkoztak azzal, hogy „a bikák a legrosszabb karban vannak, s így nem képesek hivatásukat ellátni". A nagycsordás a bika gondozásáért 1942-ben 6 mázsa búzának megfelelő pénzösszeget, 1946-ban pedig 6 mázsa búza fizetést kapott. Ugyanakkor a Csurgó kút oldali dűlőben 300 négyszögöl földet is kap a bikagondozásért. Nősz vaj on a falubeli bikaistállóban tartották a két bikát, de már 1939-ben felvetődött, hogy a legelőn nyári karámot építenek, mert a bikák használhatóságát nagyban csökkenti a napi ki- és behajtás, ami 12 km-es utat jelent. 1942-ben a Szitorokban lévő nyári bikaistálló rendbehozataláról határoztak, hogy az a bikák állandó tartózkodási helye legyen. A bikák takarmányszükségletének biztosítására az 1920-as években földet vásárolt a társulat, amely árának 3

4-ed részét illetőség arányában kivetették a tagokra. Emellett a nem legeltethető területeket gyakran kaszáltatják le részibe a bikák számára, illetve vásárolják a szálas- és szemestakarmányt. 1939-ben panaszolják, hogy az apaállatok részére beszerzett takarmánynak nincsen alkalmas helye, s abból sok veszendőbe megy az eső miatt. Ezért az elnök javasolja, „hogy építtessék egy négy falábon álló csűr deszka vagy kátránypapírfedéllel, amely a négy oszlopon le- és feltolható lenne, úgy ha apadna is a takarmány, a fedél állandóan takarná"'.

l27 1942-ben abrak takarmányos és kukoricaszárító építését határozzák el, amelyhez az építőanyag az erdőből és a kőbányából kerülhet ki. Az 1940-es években a bikák már nem jártak ki a csordával a legelőre, ezért felsőbb rendelkezés alapján gondozót kell fogadni 6 hónapra. 1944-ben a bére havonta 300 kg búza vagy annak a hivatalos ára, 90 pengő. Köteles az apaállatok gondozásán kívül a takarmány beszállításáról és a trágya kihordásáról is gondoskodni és minden olyan munkát végezni, ami az apaállatokkal kapcsolatos. A kanokat 1927-ben a csordás etette 8 pengőért. Az 1930-as években sok gond volt a kan tartásával, ezért több éven keresztül nyilvános árlejtésen adják ki a jelentkező gazdák részére a kanokat. 1931-ben az évi tartási díj nem lehet több 160 pengőnél, 1932ben pedig egy kant fél évre 40 pengőért helyezték el Káló Miklós udvarán. 1939-től már egész éven át a kondás a kanok gazdája. 1941-ben szabályozták, „hogy a kondás kötelessége a kanoknak egész éven át való etetése, gondja viselése, különösen ügyelni arra, hogy a kanok a faluban el ne maradozzanak, hanem az őrzők közül valamelyik előre jöjjön haza és a kanok eledelét készítse el, hogy azok haza igyekezzenek, mert ha az eltévedések miatt a kanokat valaki megüti, a gyógykezelés költsége, ha pedig elhullik, a kan árát a kondás tartozik megtéríteni".

m Mezőtárkányban a pusztagazdának kellett gondoskodni az apaállatok téli takarmányáról. 1942-ben a III. számú legeltetési társulat 2 holdon vegyes takarmányt, zabot és zabos bükkönyt vetett, 1947-ben pedig egy hold legelőt törtek fel lucernaföld számára. 1948-ban a II. számú társulat anyagi helyzete nem engedte meg az apaállatok számára a takarmány vásárlását, ezért minden legelőtulajdonosnak négyszögölenként 126 HMLV-263/1.248. 127 HML V-263/1. 1939. V. 2. Abara típusú szénatartóról van szó. Vö: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1969.79-101. 128 HML V-263/1. 248. 265