Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

A közös legelő használata, a legeltetés rendje A közbirtokosságok a két világháború között már központi rendeletek alapján készített és a helyi sajátosságoknak megfelelően kiegészített legelőrendtartással rendelkeztek, amelyet a közgyűlés fogadott el, majd a Földművelésügyi Minisztérium hagyott jóvá. A legeltetési társulatok tagjai a közös tulajdonban lévő legelőből az illetőség alapján részesedtek. Legelőjog értelmében a megye déli részén használták még a járás, legelőjárás (Mezőtárkány, Poroszló), tehénjárás (Heves, Átány) kifejezést is.

59 A legelőjog eredetileg a szántóföldhöz, a telki állományhoz tartozott és a jobbágyfelszabadítás utáni legelőelkülönítéskor egy-egy gazda birtoka után járó legelőnek a közösből rá eső eszmei részét jelentette. Felsőtárkányban egy fél fertál föld (4 kat. hold) után 2 legelő illetőség, Bélapátfalván a 4 hold után 1 legelő illetőség járt, Hevesen pedig 2 kat. hold földdel lehetett venni egy tehénjárást. Mezőtárkányban az 1892-ben elfogadott legelőszabályozás szerint minden egész telek után tíz legeltetési jog illette meg a gazdát. Szentdomonkoson 1408, Egerfarmoson 893 négyszögölben adták meg az egy illetőség mértékét.

60 A földnélküli zsellérek Felsőtárkányban egy-egy gyalogilletőséget kaptak, de általában minden faluban külön tartották számon az egykori jobbágytelek, illetve a zsellértelek után juttatott legelőjogot. Noszvajon 1928-ban 150 földes illetőség mellett 267 zsellér illetőség volt, Nagyvisnyón pedig 1936ban a 37 3/4 úrbéri telek után 302 illetőség, a 6 zsellértelek után 48 illetőség, az 1 lelkészi telek után 8 jog, a fél tanítói és jegyzői telek után 4-4 legelőjog járt.

61 A gyermekek a legelőilletőséget a szántófölddel együtt örökölték, de századunkra már külön is vált a jog, s adható-vehető volt. Mezőtárkányban az 1930-as évek végén 50 pengővel kárpótolták azt a tagot, aki legelőjogáról a társulat javára lemondott. A gazdák egy legelőjog után általában egy számos állatot hajthattak a legelőre. Általános a megyében is, hogy egy 2 éven felüli szarvasmarha vagy ló alkot egy számos jószágot, a borjakból és csikókból 2-2. Mezőtárkányban 1893-ban 4 db egy éven felüli sertés, illetve 8 malac, 1894-ben viszont 3 sertés, illetve 6 malac jelentett egy számos állatot. A baromfiaknál ekkor 3 lúd 10-10 libával adott ki egy számot. Szilvásváradon 2 db sertés és 4 választási malac, Szihalomban 4 sertés és 4 kecske adott egy számos állatot.

62 A közbirtokosságok a tavaszi közgyűlés alkalmával, rendszerint áprilisban döntöttek az állatok legelőre hajtásának időpontjáról - ezt Mezőtárkányban kihajtási nagygyűlésnek is nevezték -, és ekkor határoztak a legelőbér, illetve legeltetési díj mértékéről is. A kihajtás napját az időjárás és a legelő minősége szabta meg. 1933. április 20-án úgy döntöttek Mezőtárkányban, hogy „tekintettel az időjárás hidegségére és a mező gyengeségére, a legeltetés, illetve a kihajlás ideje csak az időjárás jobbra fordulása után lesz megengedve május első napjaiban, április utolsó felében semmi esetre sem".

M Mezőtárkány, Bélapát59 Vö: FÉL Edit-HOFER Tamás 1997. 34; KOVÁCS Károly 1994. 146; PETERCSAK Tivadar 1999b. 60HMLIV-414/17. 61 SZABAD György zsellérilletménynek nevezi azt az erdő- és legelőterületet, ami az egykori úrbéres házas zsellérek tulajdonába került. A legelő esetében a zsellérilletmény szerinte a minőségi különbségek kompenzálásául 550 és 4775 négyszögöl közé esett. - SZABAD György 1981. 1. 62HMLIV-414/17. 63HMLV-216/1. 252