Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Bodó László: Adatok Kenzić Károly családjának és leszármazottainak a történetéhez II.
Grober Jenő hadnagy jellemzése nagyon jónak minősíthető. Meglepő azonban jövőjére vonatkozó következtetés: „Ténylegesítésre nem alkalmas. Egyelőre nem alkalmas előléptetésre, rangfenntartás nélkül mellőzendő".™ A feldolgozott levéltári források arra nem tartalmaztak adatokat, hogy a parancsnokok aláírásával szentesített következtetést indokolták-e, egyáltalán közölték-e Grober Jenő t. hadnaggyal?! Az bizonyos, hogy az 1902. és az 1903. évi fegyvergyakorlaton már nem vett részt. Az is bizonyos, hogy Gröber Jenő t. hadnagy az első világháborúban nem vett részt. 49 Ennek okát kereshetjük abban, hogy a világháború kirobbanásának évében már 44 éves volt, tehát „koros". A különböző frontokra pedig a legfiatalabb és a fiatal „sorványokat" (évfolyamokat) vitték ki, ahol - a háborús évek előrehaladtával keletkezett szomorú szólás-mondás szerint - a nemzet színe-virága pusztult el! Az Osztrák-Magyar Monarchia 9 millió főnyi hadsereggel vett részt az első világháborúban. Ebből a hatalmas létszámból a történelmi Magyarország 3 381 785 főt állított ki. Több mint egyharmadát! Hősi halottaink száma 530 965 fő volt! (A bevonultak 15,7%-a!) Sebesülten tért haza 324 850 férfi, fogságba esett 853 570 fő. A bevonultaknak csaknem fele elpusztult, vagy súlyos sebet hozott haza, vagy fogságot szenvedett! Ezek a veszteségek igen súlyos „árat" jelentettek! Hazánk - lévén agrár-túlsúlyú népessége - fiait a gyalogsághoz és a könnyűlovassághoz (huszársághoz) „adta". Bevonultjaink meghatározó többsége tehát az „első vonalban" harcolt! Ezzel magyarázható az aránytalanul nagy „vér- és emberadó"! 50 A fentebbiekben elemzett szolgálati okmányból tudjuk, hogy Gröber Jenő t. hadnagy nőtlen és földbirtokos volt, 4000 Korona évi jövedelemmel. A leszármazott ükunoka: Bitskey István által összeállított származék táblából azt is tudjuk, hogy utód nélkül hunyt el. Feltételezhető, hogy nem alapított családot, vagyis nem nősült meg. Miután „megvált" a katonai pályától, figyelmének, érdeklődésének és jövőbeli terveinek középpontjába birtokai kerülhettek. Érdeklődésének eme irányváltásában nagy szerepet játszhatott egy pusztító „agrárjárvány" is. A XIX. század utolján ésszel alig felfogható pusztítást végzett a filoxéra a Heves vármegyei szőlőbirtokokon. A korabeli újságok szerint Egerben és környékén alig maradt ép szőlőültetvény. A szőlősgazdák, elsősorban a tőkeerős nagyobb birtokosok kénytelenek voltak hozzáfogni a rekonstrukcióhoz, legalábbis olyan fokon, amely választ ad a minőségi fejlesztés lehetőségeire és a költségek feltérképezésére. Azt Gröber Jenő is tudta, hogy a filoxérajárvány előtt a legkapósabb szőlőfajta az oportó, a kadarka, a kékfrankos és a nagy burgundi volt. Érdeklődésének eredményeként eléggé tájékozott volt a francia borszőlőfajták terén is. Arra a gondolatra jutott, hogy helyes lenne a franciaországi nemes szőlőfajtákat itthon meghonosítani, és azokkal felfrissíteni a hazai szőlőállományt. így köthető nevéhez és tevékenységéhez a medoc noir; a cabernet, a merlot, a sauvignon meghonosításának kezdeményezése, illetve az új francia és a „hagyományos" hazai kadarka, oportó, kékfrankos és nagyburgundi borfajták „házasításának" eredményeként az egri és 48 Ezt a sommás (elutasító) minősítést talán azzal indokolhatjuk, hogy Gröber Jenő hadnagy nem kedvelhette a zajos mulatozásokat, szerény volt annak ellenére, hogy tetemes évi jövedelemmel rendelkezett. 49 A m. kir. Honvédelmi Minisztérium 1915-ig évenként kiadta a „Magyar királyi honvédtiszti és tisztviselői évkönyvet". A háborús évek egyike sem tartalmazza Gröber Jenő t. hadnagy nevét és beosztását. Bizonyára a kenyérgabona-termelő és „borcsináló" nagygazda nagyobb értéket jelentett az Osztrák-Magyar Monarchia számára, mint a gyalogos szakaszparancsnok hadnagy! 50 Vö.: Magyarország hadtörténete 2. 128-129. 180
