Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Bodó László: Adatok Kenzić Károly családjának és leszármazottainak a történetéhez II.

magányt kényszerűen látta meg, s amit a mind bizonyosabban bekövetkező erőszakos halál rémképe árnyékolta be, eltakarva az élni akarás pislákoló szikráit is? Az a szemüveg-e, amely a legtöbbet tudott volna regélni a vértanú tábornok mártírumának legrejtettebb pillanatairól, szívének-lelkének-érzelmeinek kihunyó rezzenéseiről? Ahhoz, hogy a mára maradt szemüveg azonosítása elvégezhető legyen, újra elő kell venni azokat a szemtanúk által hátrahagyott írásokat, mások által lejegyzett emlékezéseket, amelyek felidézik 1849. október 6-a hajnalának, borús-ködös-szomorú reggelének perceit, óráit. A probléma megoldása kezdhető az ükunoka egyetemi tanár gondolataival, amelyeket megfogalmazott az Új Hevesi Napló VIII. évfolyama 1848-as különszámának 48. oldalán: „...Az aradi várbörtönben a kivégzés előtti éjszakán... "

2 Valóban! 1849. október 5-én délelőtt a minoriták aradi rendházában, a várban székelő császári hadbíróság küldötte jelent meg Kosztka Libor

3 házfőnöknél azzal a kéréssel, hogy tíz gyóntató-áldozárt küldjön a várba az elítéltek lelki szükségleteinek kielégítésére, a kivégzendők vigasztalására. A házfőnök azonban csak négy áldozárt tudott a várba küldeni.

4 A négy lelkész: Pléva Balázs, Vinkler Brúnó, Bardócz Sándor és Sujánszky Euszták volt.

5 A gyóntató-áldozárok aznap délután 14 óra körül jelentek meg a várban. Pléva Balázs Knezic Károly és Láhner György „lelkésze lett", ő készítette fel a két tábornokot utolsó földi útjának befejezésére, a túlvilág elnyerésére, miután meggyóntatta őket. A lelkészek október 5-én 17 óra körül, amikor már erősen szürkült, eljöttek a várból. A tábornokok arra kérték őket, hogy a kivégzés napján a legkorábban jöjjenek el hozzájuk. E kérésnek a gyóntató-áldozárok eleget is tettek, mert október hatodikának második órájában ismét vigasztaltjaik körében voltak. Akik még gyónni akartak, megtehették, majd mindannyian megáldoztak és visszanyerték lelki békéjüket. A halálraítéltek hagyatkozni akartak: szeretteiknek levelet írtak, kisebb értéktárgyaikat küldték el nekik. A lelkészek magukhoz vették e tárgyakat, s ruháik alá rejtették. Az ükunoka: Bitskey István - fentebb már hivatkozott írásában - feltételezi, hogy Knezic Károly szemüvegét ekkor vette magához Pléva Balázs áldozár, a levéllel és a jegygyűrűvel együtt, s mindhárom rekvizitumot átadta a vértanú feleségének, Kapitány Katalinnak. (Az ükunoka megírja még azt is, hogy Kapitány Katalin 1849. szeptember 7-én az aradi várban meglátogatta férjét, de kizárja annak lehetőségét, hogy a szemüveget ekkor elhozta volna, mert akkor még volt esély a kegyelemre.) A visszaemlékezések elemzéséből az a következtetés vonható le, hogy Knezic Károly nem adta át szemüvegét Pléva Balázs minorita lelkésznek a kivégzés napjának reggelén! A halálra ítélt tábornokok között voltak más vallásúak is. A hadbíróság ezért a várba kérette Baló Benjámin helvét (kálvinista) lelkészt is

6

, mivel Dessewffy Arisztid tá2 BITSKEY István 1998.48. - Grober Iván Éva leányára hagyta a szemüveget, akitől fia, Bitskey István örökölte eme emlékezetes relikviát. 3 BODÓ László 1998. 99. - Az aradi minorita rendház főnöke egyben a város plébánosának helyettese is volt. Kosztka Libort 1854-ben letartóztatták és az aradi vár új épületében börtönözték be, ahol öngyilkos lett. 4 BODÓ László 1998. 99. 5 Vinkler Brúnó 1854-től 1857-ig politikai fogságot szenvedett. - Sujánszky Euszták később a minorita rendház főnöke lett, majd az aradi gimnázium tanára, illetőleg igazgatója. 6 Baló Benjámin 1849-ben lett Arad református prédikátora (lelkésze), amit 1859-ig gyakorolt. Szerinte Damjanich János - a kivégzés előtt - áttért a római katolikus hitre. 166