Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Horváth László: „Szabadalmas Gyöngyös várossa szabadságának eredetéről” Ismeretlen verses krónika Gyöngyös történetéről és politikai küzdelmeiről
3. kép. A városi hatalmi küzdelmek színtere, a Városháza a századfordulón Méltóságos Földes Uraság Confirmálta."" így aztán ez a sérelmes helyzet oda vezetett, hogy az 1820-as évektől a tisztújítások szinte egyet jelentettek a rendbontással, zavargással. A város az 1830-as években a felsőbb fórumokhoz fordult panaszával, a vármegyéhez, de az uralkodóhoz is eljuttatták beadványukat. Ekkoriban előszedhették a régi iratokat, kutathatták a korábbi kiváltságokat, privilégiumokat. Legvalószínűbb, hogy ez a felbuzdulás késztette a szerzőt művének megírására. 1837-ben egyébként a városra nézve kedvező királyi döntés született. A földesurak megnövekedett hatalmával szemben figyelembe véve a város korábbi kiváltságait, bizonyos jogokat visszaadott a városnak. A választások körüli zavarok azonban később sem csitultak, így a versezetet kiváltó eseménysor akár az 1840-es évek legelején is történhetett, mikor is a földesurak támogatását élvező önjelölt Borhy Antal és a város „kedvencének" tekinthető Csiba Antal küzd egymással a bírói székért. Csiba Antal 1842ben kifejezetten a szőlőművesek, az ún. kapások sérelmeit kívánja orvosolni, egy népgyűlés alkalmával felszólította a város lakosságát, hogy a földesurak jogtalan követeléseit ne teljesítsék. 1844-ben a földesurak fegyveresekkel próbálják megszállni a városházát, hol Csiba Antal hívei kőzáporral kiűzik őket. Ekkor a nép Csiba Antalt „felkapván a Szent Bertalan anya Templomban eskületétel végett bevitték". 14 A plébános nem volt hajlandó viszont a földesurakkal szemben segédkezni a bírói eskü letételénél, s hamarosan Csiba Antalt fel is függesztették, eltávolították. De nem kizárt, hogy ezen egész várost foglalkoztató eseménysor cseng vissza a versezetben. 13 HML. V-101/a. Gyöngyös város Tanácsának ülésjegyzőkönyvei (Prothocollum) 10. kötet 93. p. 14 Idézi SOÓS Imre 1978. 19. 153
