Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

vak összetétele, amely a hasonló jelentésű görög kőolaj szó átvétele. A petróleum magyar nyelvi elterjedésében a nyelvészek német hatást említenek.

230 Az, hogy a kőolaj 1687. évi leltárban szerepel, arra utal, hogy a hódoltság kori Egerben a törökök hadiszerként tárolták ezt a feltehetően gyújtónyilak készítéséhez szükséges nyersanyagot. Feltételezhető, miután itt is viszonylag kis tételben fordul elő, hogy a környéken gyűjtötték össze. Viszont a hadiszerként sokkal fontosabb fenyőszurokból jelentős készletük (18 métermázsa) volt a várban. A szurok használatáról tudósít bennünket Eger vára 1552. évi ostroma idején a kortárs Tinódi Lantos Sebestyén az Eger vár viadaljáról való ének с művében. A históriás ének 1131-1134. sorában „Tárgyra hév faggyút, szurkot felontának, /Mártott búzakévéket felhány'ának. /Tüzes szerszámmal tárgyot égetek, ronták".

23] Ez esetben Tinódi arról írt, hogy az ostrom során a török harcosok a fából készült védőpajzsukat, amelyet bőrrel vontak be, melyek oltalma alatt vonultak a harcba, s azokat a védők különféle gyújtóeszközökkel próbáltak tönkretenni. Más helyen a 839. sorban írja Tinódi: „Tüzes szerszám miá sebesedének" az ostromló törökök. A tüzes szerszámok (tüzes nyíl, tüzes furkó, kalács, tüzes labda stb.) készítéséhez a korban felhasználták a szurkot a haditechnikában, amiről már szóltunk. Gárdonyi Géza az Egri csillagok regényében arról ír, hogy az egri nők nemcsak forró vizet, hanem szurkot is öntöttek a törökökre. Tinódi, aki néhány héttel az 1552-es ostrom után járt a várban, s a védőktől gyűjtött személyes élményanyagából írta az előbbi históriás énekét, ezt a tényt nem említi. Az ének 1500. sorában írja: Gyorsak vitézasszonyok hagyigálnak.

2il Tinódi szerint a nők is kivették a részüket a harcból, köveket hordtak, viszont nem tudjuk, mit is hagyigáltak, azaz hajigáltak. így csupán feltételezni lehet, hogy követ esetleg forró vizet és vagy forró szurkot önthettek az ellenségre a falakról. Erre alkalmas edényeket tartottak a várak felszerelései közt. A szarvaskői várban már 1508-ban összeírtak a hadiszerek között egy ún. leforrázó üstöt.

233 A természetes szénhidrogének egri végvári használatának tárgyi bizonyítéka az, hogy a várfeltárás során az egri vár ún. Setét kapujában egy szuroköntő edényt ástak ki. Ez nem azonos azzal a szurokfőző üsttel, amelyet az egri Dobó István Vármúzeum fegyvergyűjteményében őriznek F 79. 85. 1. leltári számon. Ez a szurokfőző üst XVIII-XIX. századi készítésű.

234 A szurokfőző edényekből és a leltárak szerinti fenyőszurok mennyiségéből arra lehet következtetni, hogy Egerben, a végvári korszakban fenyőszurkot tömegesen tároltak, s nyilván ezt használták az ostromok során az ellenséges élő erő megsemmisítésére. A viszonylag kevés, mintegy hordónyi mennyiségű kőolajat gyújtónyilak készítésére, továbbá a különféle bőrből készült eszközök (bőrzsákok, szíjak, hevederek, lószerszámok és hámok) fényesítésére, festésére és főként a bőr puhítása végett tartották. 230 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 1976. 3. 177. 231 NAGY Sándor 1974. 121. 232 NAGY Sándor 1974. 137. 233 NYÁRY Albert 1872. 290. 234 E tárgyat az 1930-as években Dancza János vette egy Salamon nevű régiségkereskedőtói, aki Egerben a Makiári u. 23. sz. házban lakott. Sgy. Dancza János muzeológus (Eger, 1899. XII. 28. - Eger, 1985. X. 16.) közlése, 1979. XII. 15. - A szurokfőző üst öntött vasból készült, XVIII-XIX. századi gyári termék. A nagyméretű üst fala 1 cm, alul, a tűztér felőli oldalon 5 cm vastag. Az üst körte formájú, magassága 90 cm, legnagyobb átmérője 87 cm; kiöntőnyüás átmérője 50 cm. Maximális átmérője a kidudorodó hasán 252 cm, kiöntő átmérője 157 cm. Az üst űrtartalma 0,7125 m\ Az üst felfüggesztésére 3 db 12 cm hosszú, 120 °-os szögben elhelyezett tartófül szolgál. 134