Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

A kőolaj feldolgozás kezdetei 1823-ra tehetőek, amikor a Dubinyin testvérek az oroszországi Mozdokban, felállítják az első petróleumdesztilláló berendezést. A kőolaj desztillációja során, az anyag szétválasztása különböző forráspontok szerint történik, s nem pedig a kémiai szerkezet alapján.

160 A magyarországi kőolaj-finomítás kezdetei 1854-ig nyúlnak vissza, amikor a román olaj finomítására Otrobán Sándor Brassóban megalapította az első hazai finomító telepet. 1859-ben kezdett el működni az Osztrák Államvasút Társaság oravicai telepe, (KrassóSzörény) ahol a román nyersanyag mellett a környéken talált bitumenes anyagból már kőolajat is előállítottak. A harmadik finomító felállítására idehaza 1878-ban került sor Orsován (Krassó-Szörény.)

161 A kőolaj felhasználása a XVI-XIX. századi Magyarországon A természetes kőolajból nyert anyagot az emberiség évezredek óta felhasználja. A kőolaj főbb alkalmazási területei hasonlóak a fa száraz lepárlásából nyert szurokhoz, amelyek főként ipari, hadiipari, világítási, gyógyászati célúak voltak. 1.) A kőolaj ipari alkalmazása Az építőiparban az ókortól használták ragasztóanyagként. Mezopotámiában a legismertebb kőolaj-előfordulás az Eufrátesz melletti Hit városka közelében található aszfalt tó. Ennek az aszfaltjával ragasztották össze időszámítás előtt 3000 körül Úr városának téglaépítményeit.

162 Hérodotosz említi írásaiban, hogy Babilonban, Ninive városában az aszfaltot falazó habarcsként használták. Szintén az ókori Babilonban az utak kőburkolatát erősítették aszfalttal.

163 Nagy tömegű sűrűsödött földi olajat tartalmazó lelőhelyek közé tartozott az ókorban, a Holt tenger is, amelynek a régi neve aszfalt tenger (lacus asphaltites) volt.

164 Georgius Agricola az 1556-ban kiadott bányászati könyvében leírja, hogy némelyek a kőolajat szurokhoz keverik, mások régi kocsikenőcshöz, hogy puhítsák annak a szívósságát.

165 A kőolaj kocsikenőcsként történő felhasználása évszázadokig fennmaradt. Fridvalszky János Erdély ásványkincseiről szóló könyvében (1767) említi, hogy „Régen a Csík szék határában lévő forrásokból szekérkenőt merítettek s edényekben szekereken szállították eladás végett, most azok a források Moldva fejedelemségének szolgálnak"'.

l66 1780-ban Johann Fichtel erdélyi kormányszéki tanácsos a moldvai kőolajtelepek vizsgálata kapcsán beszámolt az ojtozi szorosban lévő Sósmező melletti, forrásvízzel együtt a felszínre kerülő kőolaj-előfordulásról, amelyet akkor is kocsikenőcsnek, a hígabb részét hámok lágyítására használták. Az ára egy bécsi pintnek (1,41) helyben 3 garas, 160 ROBERT PATURI, Felix 1991. 194. 161 FUTÓ Mihály 1944. 456. 162 Földgömb, 1992/2. 43. 163 FRECSKAY János, 1879. IV. 238.; PETROVICS László 1999. 646. 164 FRECSKAY János 1879. IV. 288. 165 AGRICOLA, Georgius 1985. 571. 166 BÁNYAI János 1938. 17. 125