Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

Sajnos nem maradt fenn középkori leírás, metszet, amely alapján ismerhetnénk egy korabeli szurokfőző működését. Elszórt és hiányos adatokra tudunk csak támaszkodni, amikor a fa száraz lepárlására berendezett kemencék működési mechanizmusát meg akarjuk ismerni. Az adatok alapján a szurokfőző kemencék három főbb típusát tudjuk megkülönböztetni. Közülük az egyik, az ősibb technológiát őrizte meg, amelynek a használatát a régészeti kutatás igazolta. a) A szurokégető gödrök és vermek A régi Magyarország területéről iparrégészeti módszerrel feltártak néhány középkori szurokégetőt a Nyitra megyei privigyei járásban lévő Kós (Kos) község határában. Bár a régész kátránygödröknek nevezi ezeket a korai ipari objektumokat, viszont azok valójában a fa száraz lepárlására emelt szurokfőzők telephelyei voltak. Ezek a gödrök felül kb. 1 m átmérőjűek, alul kb. 0,5-0,7 m szélesek lehettek, s azok sorban egymás mellett létesültek.

95 2. kép. Középkori szurokégető gödrök a Nyitra megyei Kós (Kos) községben. HABOVSTIAK, Alojz 1989. 15. A régészeti leletekből, és a gödrök elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy egy-egy szurokfőzőt valószínűleg egy alkalommal használták, s feltehetően azért létesültek, hogy a rendelkezésre álló famennyiséget viszonylag gyorsan feldolgozzák. A feltárt szurokégető gödrökből még nem lehetne rekonstruálni azok működését, miután hiányzik belőlük két fontos eszköz. Ezeknek a gödröknek a használatakor mindenképpen szükség volt két speciális eszközre, egy ún. szurokáteresztő vasrácsra, s egy vasedényre, amelyben összegyűjtötték a szurkot. A hiányos adatok, amelyek a Bakonyból ismertek, arra engednek következtetni, hogy a szurokégető gödrök használatakor máglyába rakták a fát olyan formában, mint a szenítésnél (azaz a szénégetésnél), csak nem a földre, hanem valamilyen boltozatos aljra, mint a kemencében a mészkövet. A boltozat alatt volt a vasrostély, amelyen a keletkező sűrű szurok átcsurgott az alatta elhelyezett vasedénybe. A szurokégetők vagy szmolárok munkájának társadalmi megbecsülését kifejezte az egyik emlékező: „Az má igazán mocskos ëgy mestërsig vót! " Viszont az is igaz, hogy a szurokégetők nem tartoztak a nincstelenek közé, jól fizették őket.

96 95 HABOVSTIAK, Alojz 1989. 14-15. 96 HEGYI Imre 1978. 107-108. 113