Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

nem tartják számon őket.

73 Mindenesetre Györffy György a szolgáló népek közé sorolja őket. így szerinte a Poklosnak nevezett helyeken szurokfőző szolgáló népek lakhattak.

74 A Déíéren (Gömör) működő szurokfőzők a véleménye szerint „királyi" fahi lakói voltak.

75 A Poklos elő- és utótagú falvak szolgáltató jellegére utalhat az, hogy azok több esetben a források tanúsága szerint egy-egy várhoz, váruradalomhoz tartoztak. így például Pokolvalcsei egykoron a Déva vára tartozékai közt szerepel.

76 A Baranya megyei Poklos (ma: Patapoklosi) Szigetvár várához,

77 míg a Bihar megyei Poklostelke Sólyomkő várához tartozott.

78 A Trencsén megyei Peklina a Hricsó várának tartozékát képezte.

79 A Borsod megyei Szomolyát valaha lakó várnépek Heves várához tartoztak. Mielőtt a szolgáltató népek rendszerének problematikájába belebonyolódnánk, érdemes röviden szólni róluk. A szolgáltató népek rendszerének a keletkezése, a kutatás mai álláspontja szerint a IX-X. századi államszervezés korára vezethető vissza. Valószínű, hogy a X. században a függőségbe kerülő szabadok a természeti gazdálkodás mellett már bizonyos speciális szolgáltatások teljesítésére is kötelezve voltak a fejedelmi család, illetve a törzsinemzetségi előkelők számára. Ez a személyhez kötött „barbár" szervezet az államalapítás korában a királyi udvari birtokokat, a várispánságokat, az egyházi és a világi nagybirtokot átfogó szolgáltatási rendszerré alakult. A szolgáltató népek tizedekbe, századokba voltak szervezve, elöljárók felügyelete mellett végezték a szakmák szerint specializált különböző tevékenységet (ács, kovács, tímár, halász stb.). Önálló házzal és termelőeszközökkel rendelkeztek, s önellátó gazdálkodást folytattak. Személyükben nem voltak szabadok, az uruk elajándékozhatta őket. Ez a szolgáltatási rendszer már a XIII. század elején bomlásnak indult, s a megszűnését felgyorsította az 1241-42. évi tatárjárás, és a század végére megjelenő városi kézművesség, valamint az egységes jobbágyság megjelenésével meg is szűnt. Az egykori szolgáltató népek nagy része a jobbágyság sorait gyarapította.

80 A rab cseléd, illetve a fogoly szolga középkori magyar neve a szláv eredetű család kifejezés volt. Ez a szó mindenesetre a 912. évi rusz-görög szerződésben már előfordul cseljadin formában, s ez volt a rab szolga neve.

81 A szláv eredetű család (celadb) szó szóhasadással két változattá különült a magyarban, az egyik a cseléd, a másik a család szavunk, amelyek megjelentés szempontjából sem különültek el a XVI. században úgy, mint ma, hogy família értelemben használjuk a család kifejezést és szolga, szolgáló jelentést hordoz a cseléd szavunk.

82 Ennek a család, cseléd szókettőződésnek a bizonyítéka az, hogy a legkorábbi hazai oklevelekben az uralkodók szolgáló népekként egy vagy több családot adományoztak a javadalmazottaknak. A szolgáltató népek rendszere egyúttal munkaszervezet is, de csak horizontálisan, vagyis az azonos foglalkozásúak azonos telepe. Ugyanakkor ez a munkaszervezet vertikálisan 73 HECKENAST Gusztáv 1970. 74 GYÖRFFY György 1987. III. 125. 75 GYÖRFFY György 1987. II. 467. 76 CSÁNKI Dezső 1913. V. 97-98. 77 CSÁNKI Dezső 1894. II. 518. 78 CSÁNKI Dezső 1890.

1. 620. 79 FEKETE NAGY Antal 1941. 167. 80 KRISTÓ Gyula 1994. 654. 81 GYÖRFFY György 1984. 722. 82 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1967. 1. 493. 109