Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
Nagy Géza Balázs: Körmendi Bertalan őrkanonok, általános püspöki helynök síremléke az egri Szent János várszékesegyházból
detileg simára van faragva. Felmerült a lehetőségek között, hogy a die beiktatása nélkül vésték ki a nap dátumát, és azt helytelenül /XX (19) formában jelölték: de ekkor is értelmetlen a simán maradt rész a mensis előtt. Egyetlen elfogadható magyarázatként arra gondolhatunk, hogy a követ még életében maga Bertalan megfaragtatta, de ekkor természetesen még csak a dátum állandó meghatározásai kerülhettek rá die... mensis... anno/anni... formában. Bertalan halálát követően ismeretlen okból a dátumot nem vésték ki, így maradhatott üresen ez a kis szakasz a sírkő keretén. Az Agriensis (egri) előtti szó utolsó betűjéből is megmaradt egy apró részlet, mely egy felül vízszintes szárral rendelkező betű vonalának vége: alakja alapján ez csak E betű részlete lehet. Más várbeli sírköveken vagy az arcis Agriensis (az egri vár ...-ja) vagy az ecclesice Agriensis (az egri egyház ...-ja) kifejezés található, itt tehát ez utóbbiról lehet csak szó: e forma mellett szól a középkori latin helyesírási szokás, mely szerint az E jelölte az JE hangot is, de az is, hogy Bertalan papi személy volt. Találtunk egy ES feliratrészietet tartalmazó töredéket, melynek első betűje arányosan kicsinyített, azaz valamilyen „üreges" betű és az S között áll (interpositio), helyzete alapján csak LES részletnek azonosítható. Ezt a megállapítást erősíti, hogy ugyanilyen interpositio más várbeli sírkövön is megfigyelhető, igaz, hogy ott a miles (katona) szóban fordul elő 1 . A kapott szótag a feltételezhető szövegvariánsok szerint megint az Agriensis előtt álló, de hiányzó ecclesice szóhoz tartozhat; így, mivel az ecclesice szó négy betűje azonosítható, a felállított szövegrészlet teljes biztonsággal egri egyház értelmet kapott. Egy kis betűtöredék két párhuzamos, és egy ezeket derékszögben keresztező vonalat mutat: méretei alapján kizárólag H betű részlete lehet. E betű egyetlen lehetséges elhelyezésére csak a sírkővel kapcsolatba hozható okleveles adatok alapján kínálkozott lehetőség, amikor Körmend neve került előtérbe, mint az elhunyt születési vagy származási helye. Körmend nevét a középkorban általában Chermend (vagy ehhez hasonló) alakban írták, ezért ilyen formában a feliratban is szerepelhetett; e verziót erősíti, hogy a latin nyelv középkori helyesírása szerint a H betű keményíti a magas hangrendü magánhangzókat (a, e, i, s, y,) megelőző С betű hangértékét A'-ra. Van egy lepattogzott felületű betűtöredék, melyen csak a betű halvány vonala látszik, mely egy D alakját mutatja. A D betűről csak feltételezni lehet, hogy egy de+ablativus formával kifejezett származási helyet (ablativus originis) jelölő szerkezet része. A D belső és külső része egyaránt hiányzik, éppen csak a betű vonala kivehető; belsejében illokált betűnek nyoma nem látszik. Mivel a szövegben szereplő et (és) szó betűit compositio (közös függőleges szárral való szerkesztés) útján a szobrász összeszerkesztette, illocatio alkalmazása a szintén egyértelműen rövidíthető de praepositio esetében is elképzelhető; ezért e D töredéket más szó részletének véljük. A később összeállított, és elfogadhatónak tűnt valamennyi szövegvariáns esetében a prapositio kivételével csak a származási hely nevében, a Körmend szóban szerepel D hang, így végül ennek részeként határoztuk meg a töredéket. Felmerült ugyan annak a lehetősége is, hogy az auditor causarum generalis (általános ügyhallgató) vagy a decretorum doctor (kánonjogi doktor) kifejezés egyik betűjéről van szó, de ezeket a lehetőségeket később elvetettük, mert a custos (őrkanonok) és/vagy a vicarius (püspöki helynök) rangok és címek számára jut elegendő hely a keret szóba jöhető részén. A fentebbiek alapján a feltételezett de Chermend részlethez adott a szó második és utolsó írásjele, így e két töredéket a Körmend-i kifejezés részeinek tekintjük. 1 NAGY Árpád 1970/71. 138
