Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Bánffy Eszter: Szilvásvárad-Töröksánc A Bükki-kultúra leletei

21. Oldaltöredék. Sötétszürke, finoman iszapolt, jól égetett, homokos soványítású, fényezett felületű, vékonyfalú, de nagyobb edény oldal töredéke. Lt. sz.: AI/60-70/3 22. Oldaltöredék. Kívül vörösesbarna, belül sötétszürke, finoman iszapolt, jól égetett, homokos soványítású, gömbös oldaltöredék. Lt. sz.: A/l. 30+40/a/4 23. Oldaltöredék. Sárgásvörös, kopott, porózus, ovális bütykös tárolóedény oldaltöredéke. Lt. sz.: olvashatatlan 24. Peremtöredék. Világos sárgásvörös, kopott, porózus, egyenes falú tárolóedény peremtöredéke, perem alatti átfúrásokkal. Lt. sz.: olvashatatlan A fentieken kívül 111 db, általában nagyobb, vastagfalú tárolóedényből származó, leltározatlan perem,- oldal- és aljtöredék tartozik a Bükki leletekhez, összesen tehát 135 kerámiatöredék. Értékelés A viszonylag kis számú - leletegyüttesnek sem mondható - szórványos kerámiaanyag kulturális hovatartozása nem kétséges: ezt a hatvanas évek ásatói is felismerték. Annál is könnyebb ezt eldönteni, mivel a lelőhely maga is Heves megye északkeleti részén, már a Bükki-kultúra területén fekszik. Bükki jellegzetesség a finoman bekarcolt, sűrű, sokszor többféle, mezőkre osztott minta. A szilvásváradi leletek között előfordulnak olyan kerámia-töredékek is, amelyek általánosan jellemzőek az Alföldi Vonaldíszes Kultúrára, azok kései csoportjaira. Ilyen jellegzetesség pl. a nagyobb tárolóedények pereme alatt megjelenő ritkás átfúrásokból álló sor. Ezeket a cserepeket csakúgy, mint a kerek és ovális bütyköket is egységesen a Bükki leletek közé sorolhatjuk. További Bükki jellegzetesség az egyik kerámia-töredéken előforduló plaasztikus, félkörös díszítés, amelyhez hasonló a Tiszavasvári-keresztfal lelőhely egyik lelete.

5 Ha helyes a pasztózus vörös festésről szóló, kissé bizonytalan megfigyelés ugyanezen a töredéken, akkor azt már nem lehet a Bükki jegyek közé sorolni, hiszen az AVK-nak ebben a csoportjában a festés amúgy is ritkaságnak számított, még kevésbé fordult elő tárolóedényeken. Egy cserép alapján azonban még csak meg sem lehet kockáztatni, hogy más kései vonaldíszes csoportokkal, itt pl. a Szakáiháti-kultúrával való kapcsolatot feltételezzünk. A kisszámú töredék azonban mégis alkalmasnak látszik arra, hogy a Bükki-kultúrán belüli - igaz, nem nagyon pontos - besorolást is elvégezhessük. Eszerint a klasszikus vonalkötegek hiánya, az egyszerűbb, néhol a Bükki-kultúra közvetlen elődjének számító Tiszadobi mintakincsre emlékeztető vonalas díszítés és a Tiszavasvári-keresztfal leletéhez hasonló plasztikus dísz alapján inkább a kultúra korai (Bükk I.) fázisába tehetők a szilvásváradi leletek. Érdekes volna megvizsgálni, hogy milyen objektumok köthetők e leletekhez, és különösen érdekes volna annak a kérdésnek az ásatással való tisztázása, hogy a későbronzkori erődítésnek van-e valahol korábbi, neolithikus előzménye? További érdekfeszítő probléma, hogy a Bükki-kultúra emberének szüksége volt-e arra, hogy visszahúzódván a természetesen is jól védhető magaslati helyekre, külön erőddel is védje magát? Véleményem szerint kétféle irányban kell kutatni e kérdésekre a választ. Az egyik feladat a Bükki-kultúra kisebb, eddig kevéssé ismert, leletanyagában is talán kevésbé jelentős lelőhelyeinek összegyűjtése és összevetése volna a Felső-Tiszavidéki és a jobban kutatott Kelet5 KALICZ Nándor-MAKKAY János 1977. 61. tábla, 4. kép 87