Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Király Júlia: Sajtógyűjtemény a Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékában

Gárdonyihoz írt leveléről: „E cím alatt egy Bécsben megjelenő új folyóiratban Bródy Sándor - kiről e révén tudjuk még, hogy Olaszországban van - eléggé el nem ítélhető személyes támadást intéz több írónk s ezek között Magyarország két legnagyobb élő írója ellen, kiknek egyikét meg is nevezi Gárdonyi személyében s ellene valóságos förmedvényt intéz. Soha nem tudjuk helyeselni, hogy az írói tehetségeket felekezetük vagy politikai pártállásuk szerint mérlegeljék, ez igazságtalanságra és ízléstelenségre vezet, de Bródy Sándor a legkevésbé jogosult arra, hogy ezt tegye. A legigazságtalanabb és legízléstelenebb azonban éppen Gárdonyi Gézát, a nagy magyar írót támadni személyében, ki minden személyes érvényesülési vágytól távol állva, a napi élet forgatagából félrevonult, hogy csak a nemzeti irodalomnak élhessen, s aki a magyar klasszikusok sorában oly magas helyet foglal el, hogy fölötte áll mindenféle ilyen támadásnak. Ezért ezzel bővebben foglalkozni nem is érdemes. Gárdonyiról csak az irodalomtörténet mondhat véleményt s nem az újkori »emigránsok«, kik Bécsen át szidják Magyarországot",

39 Gárdonyi félretett egy igen érdekes cikket. A Pesti Hírlap 1906. november 23-án arról számolt be, hogy elfoglalták egy újságíró könyvtárát.

40 Több helyen aláhúzásokkal nyomatékosította egyetértését egy olvasó észrevételeivel.

41 Rencsisovszky Ferenc szeretett volna ellátogatni a Petőfi Társaság egyik nyilvános felolvasására, de sajnos a tömeg miatt nem jutott be, csak késve. Nehezményezi, hogy kis termet bérelnek a felolvasásra, s míg az első sorok, a tagoknak fenntartott helyek üresek, a tényleg érdeklődők nem juthatnak normális ülőhelyhez. Ismerjük Gárdonyi véleményét a Petőfi Társaságról. A szerzői jogról készülő törvényhez Gárdonyi több módosítást javasolt „Irodalmunk veszedelme"

42 című gépelt, javított kéziratában a következőket olvashatjuk a Társaságról: „A Petőfi Társaságnak kiadványai egyáltalán nincsenek. Az irodalom magyarságának védelme nem célja ". Ez az olvasói levél sok mindenben igazolta Gárdonyi véleményét. Szintén nagyon érdekes cikk az ugyancsak az Esti levél című rovatban megjelent írás.

43 „Gárdonyi Gézának egy színigazgatóhoz írt levelét közölte a Pesti Hírlap, amely mellett nem lehet megjegyzés nélkül elmenni. Elment a kedve kiváló írónknak a drámaírástól, mert úgy tapasztalta, hogy a mai színészek nem a régi nemesi famíliákból valók, nincs érzékük a magyar vonások iránt, s különösen fáznak az olyan daraboktól, amelyekben paraszt gatyát kell magukra ölteniük" - írja a cikk szerzője. Egyet ért Gárdonyival, s a következő sorokkal zárja gondolatait: „Ha a háború után a magunk belső szellemi világában, irodalomban, színházban nem tudjuk a magyarság kizárólagos uralmát kivívni, akkor tegyünk le róla, hogy kifelé érvényesüljünk. " Gárdonyi külön megjegyzésekkel látta el a Pesti Hírlapban 1903. december 2-án megjelent „A bíró bűne" című cikket.

44 A cikk arról számol be, hogy ez köztiszteletben álló bíróról halála után kiderült, hogy fiatal fiúként megölt egy embert. Erre a tényre egy levélből derült fény, melyet - vallomásként - a barátjának írt. Gárdonyi a következő megjegyzést írta a cikkhez: ,Jvíi az oka, hogy az ember kivallja a titkait? Hogy megszabadulni vél tőle, ha nyilvánossá teszi? A gyónás ezen az emberi sajátságon alapszik. Rákóczi ifjúkori bűneit írja le ". 39 Pesti Hírlap, 1921. Lelt. sz. B. 76. 258.g. 40 Pesti Hírlap, 1906. Lelt. sz. B. 76. 258.2.C. 41 Pesti Hírlap, 1907. Lelt. sz. B. 76. 258.2.J. 42 CÉDULÁK. Lelt. sz. 74.2.1.1 .o. 43 Pesti Hírlap, 1915. Lelt. sz. B. 76. 258.3.h. 44 Pesti Hírlap, 1903. Lelt. sz. B. 76. 258.l.i. 481