Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Szilvásvárad-Töröksáncon
teiket nem ismerjük - gazdasági rendeltetésű, szemét tárolására szolgáló, esetleg betemetődött földkitermeló' gödrök lehettek. Anyaguk egységes, kulturális vagy kronológiai különbség nincs közöttük. Tűzhelyek, hamus folt, égett föld került elő az „A" blokkból (3. kép), és a VIII. blokkból, faszenes réteg, elszenesedett kormos nyomok, nagyobb hamuréteg pedig a sáncot átvágó I. és II. blokkban (4. kép) látszódott. Ezek nem tartoztak konkrét objektumhoz, házakon kívüli ideiglenes tűzrakóhelyek lehettek. A sáncban talált faszenes nyomok annak építése során kerülhettek oda, mivel semmi sem utal leégett faszerkezetre. Néhány blokkban (pl.: „A" blokk, III. blokk) az első, a második, esetleg harmadik ásónyom anyagát külön tartották, ez nem jelent megfogható szintkülönbségeket, rétegeket nem figyeltek meg, a leletanyagban sem jelentkezik különbség. A IV blokk tulajdonképpen az erdőben lévő halmok egyikének átvágására szolgált, megállapították, hogy nem volt alatta temetkezés, viszont itt is nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő. Települési jelenségnek minősülnek a teraszok, mert az objektumok elhelyezésére mesterségesen alakították ki őket, ilyenek megfigyelhetőek Szilvásvárad-Töröksáncon is. 164 Az É-i oldal két mellékvölgyében egy-egy forrás ered, ami a telep vízellátását biztosíthatta. 165 A késő bronzkori sánc Patek Erzsébet megfigyelése szerint a telep szélén, a sziklás altalajra emelt sánc mai magassága: 3-3,20 m, hossza: 6-7 km. 166 A sánc egy nyugati, 100 m hosszú szakaszt kivéve mindenhol követhető, a hegy alakjához maximálisan alkalmazkodik, erősen kanyarog és a telep nagy szintkülönbsége miatt a sánc szintkülönbsége több helyen eléri az 50 métert. Belső oldalán árok található, ahonnan a sánc építéséhez szükséges földet kitermelték. 167 A földvár ÉK-i részében nyitott árok (I— II. blokk) célja a külső sánc átvágása, a földvár szerkezetének megfigyelése volt. A felső humusz alatt kisebb-nagyobb köveket találtak, ezek rendszertelenül helyezkedtek el, közöttük, helyenként nagyobb mennyiségben faszénmaradványok, hamuréteg mutatkozott, konkrét sáncszerkezetnek nem volt nyoma. A sánc feltöltésében és a kőrakás réteg alatt cserepekkel, bronztöredékkel, állatcsontokkal, agyagtapasztással teli föld volt, ami azt bizonyítja, hogy a sánc felépítése előtt már hosszabb ideje létezett a telep. A sáncátvágás ugyan különböző rétegeket (4. kép: a humusz alatt törmelékréteg régészeti leletanyaggal, vöröses barna agyag, szürke mállott agyagpala, szürkés-vöröses föld, majd szikla) mutatott, ennek a sánc szerkezete szempontjából nincs jelentősége. A kyjaticei kultúra földvárainak sánctípusai: Nagybörzsöny-Rustokhegyen a sánc gerendavázas faszerkezetét földdel töltötték ki, 168 Kemence-Godóváron a faszerkezetű sáncot a külső oldalán erősítették meg kővel, 169 Hont-Jelenchegyen is faszerkezet nyomai 164 NOVÁKI Gyula-SÁNDORFI György 1992. 66. 165 PATEK, Erzsébet 1973. 27. 166 PATEK, Erzsébet 1973. 26, Taf. 18, 19. 167 NOVÁKI Gyula-SÁNDORFI György 1992. 22, 65, 18, 19. kép 168 NOVÁKI Gyula-SÁNDORFI György-MIKLÓS Zsuzsa 1979. 63-68, 69, 70. kép 169 NOVÁKI Gyula-SÁNDORFI György-MIKLÓS Zsuzsa 1979. 49-52, 50, 52. kép 45
