Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

A kortárs rendezvényhez kapcsolódó, művészileg tartalmas, lezárt életműveket bemutató kamara kiállítások sorát felváltotta a XX. századi magyar akvarellfestészet jeles egyéniségeinek akvarellremekeit felvonultató történeti sorozat. Az ezredfordulós hangulattól vezérelve, közös vállalkozásként, negyedszázados bontásban került a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai, s kisebb mértékben Kortárs művészeti gyűjteményének válogatott anyaga bemutatásra. így e kis kiállítások a huszadik századi akvarellművészetünk mélységeibe való behatolás lehetőségét teremtették meg mind a művészek, mind a kiállítás látogatók számára. Ebben a munkában nagy segítségünkre volt a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai osztályának vezetője Dr. Bajkay Éva,

181 majd Kopócsy Anna

182 művészettörténész. Az 1998-as bienálén egy különleges évfordulót kihasználva mutathattuk be a 100 éve elhunyt Barabás Miklós akvarelljeit, aki elsősorban itáliai tanulmányútja során oly modernül, oly kötetlenül, oly átszellemülten használta az akvarellfestéket, hogy még százötven év távlatából is csodálattal adózhatunk tehetségének.

183 A történeti anyag változása mellett a kiállítást kísérő katalógus formátuma is megváltozott. A régi méret kicsinek, a négyszögletes formátum nehezen kezelhetőnek bizonyult. Megjelenésében elvetettük a dekoratív, grafikus jelleget, s új designként egy, a kiállított művek közül választott részletfotó ad színes hátteret a feliratnak. A belső tartalomban arra törekedtünk, hogy a kiállítás díjazottainak alkotásai színes fotón jelenjenek meg a katalógus bevezető részében. Bármennyire is megkívánná a műfaj, de teljesen színes katalógus kiadására nincsenek meg az anyagi feltételeink -, igyekszünk azonban valamennyi kiállító művésztől egy-egy alkotást reprodukálni. A kiállítást kísérő, két nyelven megjelenő méltatások tekintettében az ihletett alkotói folyamatot kívánjuk olymódon megközelíteni, hogy a kiállítás-előszók megírására az éppen adott problémának legjobb szakembereit kérjük fel, 184 kik mindig nagyon odafigyelő érzékenységgel igyekeznek a kor akvarellművészetének mélyére látni. „Kétségtelen, hogy miként az irodalom, a film, a színház nem tűri manapság az érzelmesen kommentált élethelyzeteket, úgy az akvarell sem élhet már az egyértelműen vonzó, kellemes motívumok festői traktátusával, anélkül, hogy a fanyarság, a melankólia, a humor vagy a szkepszis egy-egy cseppjével ne gazdagítaná és mélyítené a művek poézisét. "

185 S e felfogás értendő a műveket értékelő bevezetőszövegekre is, melyeknek már szinte tanulmány jellege, igényes kutatásra alapozottan mélysége válik egyre inkább jellemzővé. Ez a tendencia figyelhető meg az elmúlt három biennalen bemutatott történeti kollekciók elemzése esetében is, melyek olyan művészettörténészek tollából származnak, kik valójában kutatási területüknek vallják az adott témát. így a kiadványok túlléptek a katalógus feladatkörén, s egyre inkább igyekeztek megközelíteni a forrásjellegen túl a tudományos mércét. 1996-ban, a XV. biennalen, a millecentenárium évében, Európához való tartozásunkat bizonyítandó - hiszen művészetünk mindig is Európai volt miközben ennek az édes mostohá181 BAJKAY Éva 1994. a.; BAJKAY Éva 1996. 182 KOPÓCSY Anna 1998. 183 H. SZILASI Ágota 1998. b. 184 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az eddig elkészült előszók nem a legjobb szándékkal, legnagyobb beleérzéssel készültek, de 1994-től gyakorlatunk az, hogy a zsűrizés munkálataiba bevonjuk azt a művészettörténészt, akit a katalógus előszó megírására, és a kiállítás megnyitására felkérünk. így valóban szembesülhet az aktuális trendekkel, nézetekkel, felvetődő művészeti problémákkal s elsősorban magukkal a művekkel. 185 SUPKA Magdolna 1996. 436