Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

5. kép. FÖLDI Péter: Tócsák, 1984 Kat.: 45. esztétikai feladat ennek a nagy múltú technikának a mai magyar festészetben és festészeti fogyasztásban" arról árulkodik, hogy nincs tisztában a biennálék fejlődési és továbbfejlődési vonalával, lehetőségével. Mégis egy általa feltett kérdés már igen időszerű volt, s egyben igen jellemező módon tétetik fel általa a nyolcvanas évek puha diktatúrájának művészeti közéletére vonatkozóan. Megfogalmazza a biennálékkal kapcsolatos, azóta gyakran emlegetett legfőbb kérdés-állítást, hogy „...az egri rendezvény középszerűsége egy művészeti tevékenység vagy egy kiállítási intézményrendszer, netalán mindkettő középszerűségét dokumentálja "-e?

174 A biennale hűséges helyi kritikusa azonban nem tud napirendre térni az egyre felerősödő változások felett. Ami előző kritikusunknak kevés, finomkodó, kézműves jellegű, az itt Egerben úgy látszik, hogy sok, túlságosan erőteljes és modern.

175 A biennale, de egyben valamennyi biennale minden hivatalos sallangja ellenére, erényeikkel és negatívumaikkal pozitív szerepet töltöttek be a vidéki városok életében. Elmondható ez még akkor is, ha több helyen, de az egri viszonylatában kimondottan jellemzően, nem támaszkodott helyi bázisra, így mesterséges úton kapcsolódott bele a művészeti élet körforgásába. Azokon a helyeken, ahol szembenállásként keletkeztek kortárs művészeti gyűjtemények, s nyíltak meg kiállítások, ott a köréjük szerveződő művészek, és művészettörténészek aktív irányító szerepet töltenek be a mai napig a magyar képzőművészeti életben. De bizton állíthatjuk, hogy Egerben az akvarell biennale volt a legbiztosabb kapaszkodója azoknak, akik szerették volna a kortárs művészetet művelni, s akik igyekeztek a kortárs művészeteknek helyet biztosítani ebben a polgárvárosban, mely barokk kincseire és a török ellen vívott győztes csatájára, valamint legendás hírű borára a legbüszkébb. Természetesen az egri Akvarell Biennálék körül kialakuló problémák nagy része nem választható el a magyar biennale rendszer globális problémáitól. Leszámítva a technika híveinek erőfeszítését a festőanyag modern közegben való átültetésére, a hibák és az eré174 R. Gy. Népszabadság, 1984. 42. évf. 210. 7. 175 FARKAS András Népújság, 1984. szeptember 7. 4. 431