Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

együttműködés tartalmi és formai kerete - sem tervezet, sem előzetes költségvetés, sem írásos megállapodás

154 nem készült

155 -, a soktényezős felelősségvállalás szervezetlenséghez, kuszált előkészítettlenséghez, felelős-nélküliséghez, ebből kifolyólag viszonylagos színvonaltalansághoz vezetett. Az Egerben megrendezendő kiállítás így lényegében Miskolc - Budapest áttételes intézkedéseivel jött létre, miközben Egerben sem a felhívás, felkérés tartalmát, sem a meghívottak körét nem ismerték. A megyei elemzés művészetpolitikailag sem tartotta ezt a helyzetet célszerűnek, mely tendenciát úgy értékelte, miszerint a művészek közötti szubjektivitások leszűkítik a meghívottak körét, illetve a tanácsok mecénálási szerepkörét és válogatási szempontjait, lehetőségeit.

156 A város és a megye által felvállalt, majd anyagi és elvi síkon megmaradt támogatások mellett, a kiállítás jövőjét illetően a múzeum, s annak mindenkori művészettörténésze által gyakorolt szakmai kontroll kialakulása jó esélyt adott a művészi kvalitás érvényesítésére, a rendezés színvonalas kivitelezésére, a megfelelő szintű és minőségű publicitás elérésére. A múzeum, mint dekoratőrrel, népművelővel, technikai segéderővel, gazdasági lebonyolító apparátussal is rendelkező intézmény, a teljes operatív ügyintézés elvégzésére alkalmas volt. Ezek a szakmai értékek egyre inkább megerősödni látszottak a szűken vett személyes érdekek, vagy az aktuális kulturális politika által - számos esetben - támasztott értékelési szempontok, elvárások alapján történő kiállítási metódussal szemben. Az 1974-es kiállítás lebonyolításánál már egyre erősebben érvényesül az Eger-központúság. Bár még mindig két helyszínen történt a begyűjtés - Budapesten a Műcsarnokban és Egerben -, és a kiállítás rendezése még mindig a Műcsarnok munkatársának, Kovács Bélának a feladata volt, de a szervezési és lebonyolítási munkálatokat a Vármúzeum munkatársai végezték. A kiírásánál, a művészek meghívásánál nagy figyelmet fordítottak arra, hogy felkérést kapjanak a Magyar Képzőművészek Szövetsége Festőtagozatának és Észak-magyarországi Tagozatának tagjai mellett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának művészei is. A felhívásnak köszönhetően a negyedik biennálénak a Jellegzetessége (volt), hogy a fiatalok igen nagy számban szerepeltek müveikkel. A legtöbbnek még nincs kialakult stílusa - hiába volna ha ezt sürgetnők - most ismerkednek az akvarell lehetőségeivel, keresik a feladatot és azt a módszert, amivel a nagy múltú műfajt saját kifejezési eszközükké hajlíthatják."

151 Mivel a meghívásoknál nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezték a hangsúlyt, a kiállítás gerincét, a fiatalok mellett a középgenerációs művészek alkotásaiból összeálló, igen erős kollekció alkotta. Ott voltak sokan az évek óta kiállító művészek, s többen a városban élő művészek közül. Műveik között sétálva érzékelhetővé vált a modern és a konzervatív felfogások ütköztetése, mely a tárlat pozitívumaként értékelhető,

158 s mely előrevezethet. Azonban már ekkor, a legjelentősebb művészeti folyóirat lapjain, súlyos kritika érte a válogatást amiatt, hogy a „technika egzaktsága tekintetében az egri Akvarell Biennale nem azt adja, amit ígér. "

159 Az összegyűjtött képek között sok a vegyes technikával, gouache-val, temperával, vagy azok kombinációjával készült mű, de 154 Kivéve a Műcsarnok és a Városi Tanács - mely feladatokat mind szakmai, mind kivitelezési, mind adminisztratív szempontból a Műcsarnok nagyon alacsony színvonalon teljesítette - F. Ludányi Gabriella 1974-es elemzése szerint. 155 F. LUDÁNYI Gabriella 1974. DIV Képzőművészeti Adattár 78-79. Elemzés, tervezet 156 FÖLDVÁRY Zoltánné 1972. 5. 157 VÉGVÁRI Lajos 1974. 158 FARKAS András Népújság, 1974. szeptember 6. 4. 159 KOVÁCS Gyula Művészet, 1974. 9. 28-29. 425