Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

decemberi előterjesztés, a párt és az állami határozatokból kiindulva szabta meg a feladatokat. Megállapította, hogy az elmúlt három évben, jó irányban fejlődött az „Egri Nyár" rendezvénysorozata, ám fontosnak tartotta, hogy a továbbiakban különböző vállalatokat és tömegszervezeteket is megnyerjenek az ügynek. A művészetek tudatformáló hatásának fontosságát kiemelten hangsúlyozva, a képzőművészeti nevelésben a szocialista képzőművészet alkotásainak megérttetése volt a legidőszerűbb feladata e korszaknak, az, hogy „a szocialista képzőművészet korszerű formában megjelenő alkotásait megértsék, (az, hogy) a műélvező különbséget tudjon tenni a modern képzőművészet alkotásai és a valóságtól elszakadó modernizmus között. A valóság naturalista másolását, vagy a giccses stilizálást a közönség tudatában (kívánatosnak tartották) elválasztani a valóságot tükröző képzőművészeti alkotástól."^

1 E felfogástól vezérelve, és e gondolatok megvalósításának érdekében, betagozódva az országos rendszerbe, a színház előcsarnokában, a nyári időszakban képző- és iparművészeti kiállítások megrendezését tartották szükségesnek.

138 S ami számunkra e tervezetből a legfontosabb, hogy hagyományossá kívánták tenni az országos akvarell kiállítást.

139 De ugyanez a várospolitikai célkitűzés azt is megfogalmazta már ekkor, 1968-ban, hogy a folyamatosság biztosítása érdekében szükséges egy állandó kiállítási terem létesítése" is.

140 Már a kiállítás sorozat első katalógusának előszavában Németh Lajos is aköré a probléma köré építi bevezetőjét, hogy a gazdag és nagyon jelentős magyar vízfestészeti kultúránk ellenére „az elmúlt évek során képzőművészetünk mostoha gyermekévé vált az akvarell műfaja. Perifériára, szinte kiszorított állapotba került a gyűjteményes kiállítások grafikai termeiben",

141 s a XX. század második felére az immár kiüresedett impresszionisztikus látvány utóvédévé, a műkedvelők eszközévé vált. Ám mindezen negatív jelenségek okát nem a technika tulajdonságaiban, adottságaiban, lehetőségeiben kell keressük. Az okok feltárásához egészen az ötvenes évek elejéig szükséges visszalapoznunk a művészettörténetben, amikor is a háború után ismét talpra álló művészeti élet hivatalos fórumaként megnyílt az Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Az egri biennálék katalógus-előszavaiban, s a kiállításokról szóló értékelésekben senki nem kereste, - mert talán tudta -, illetve ha tudta nem mondta ki az akvarellt sújtó probléma okát. Csupán csak kijelentették a mellőzöttségről szóló sajnálatos tényt, bizakodva abban, hogy az akvarell biennálék idővel megoldják ezt a helyzetet. Szavakba - kritizáló szavakba ugyan nem öntve, de sokan reményüket fejezték ki, hogy hamarosan semmissé lehet nyilvánítani egy torz, a művészetre hivatalosan, „eszmei magaslatokból" rákényszerített hamis gyakorlatot. 137 Heves.m. Lt. XXIII.-401/a -27. VB ülések jegyzőkönyve 1968. május 2. 5. Beszámoló és előterjesztés az „Egri Nyár" programjáról 138 1966-ban 3 kiállítást szerveztek a Gárdonyi Géza Színházban. 1967-ben ugyanott Kátai Mihály és Blaskó János kiállítását 9.022 fő tekintette már meg, annak ellenére, hogy a rendezvények helyszíneihez még nem igazán szoktak hozzá a nézők. De más helyszíneken, például a Szakszervezeti Székház Művelődési termében, vagy a Megyei Művelődési Házban is rendeztek kiállításokat. Ilyen volt a III. Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás, a Kisplasztikái kiállítás vagy a Modern Iparművészeti kiállítás. 139 Heves.m. Lt. XXIII.-401/a -27. VB ülések jegyzőkönyve 1968. június 29. 31. 140 Heves.m. Lt. XXIII.-401/a -27. VB ülések jegyzőkönyve 1968. június 29. Eger várospolitikai célkitűzései. 141 NÉMETH Lajos 1968. 422