Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

bé, vonzóbbá tenni. Az olajfesték térhódításával azonban több évszázadra háttérbe, a vázlat szerepkörébe szorult ez a technika, de sohasem felejtődött el teljesen. A modern értelemben vett vízfestészet kialakulása arra az időszakra tehető, amikor az emberek érdeklődése az Istennek felajánlott lélek vizsgálata felől a látható világ felé fordult. Ennek megfelelően az elsők, akik e technikát komolyan alkalmazni kezdték a botanikusok és a zoológusok voltak, miközben az elkészült lapok egyszerre elégítettek ki tudományos és művészeti igényeket. Hogy e módszer mily népszerű volt, idézhetjük Goethe fiktív levelinek néhány sorát, melyek tartalmi kidolgozásának Schiller is részese volt: „Csak amikor nagyapám meghalt, akkor derült ki apámról..., hogy örömet szerzett neki a természetes dolgok pontos utánzása, amit akkoriban vízfestéssel magas fokra fejlesztettek. Eleinte csak beszerzett ilyen lapokat, azután foglalkoztatott néhány festőt: ezeknek madarakat, virágokat, pillangókat, kagylókat kellett részére festeniük a legnagyobb pontossággal. Nem akadt semmi figyelemre méltó dolog sem a konyhában, sem a kertben, sem a mezőn, amit ne rögzítettek volna ecsettel azonmód papírra; így azután megőrizte különféle teremtmények számos variánsát, melyek, ahogy látom, rendkívül érdeklik a természet kutatóit. "

44 A vízfestészet alkalmazásának másik területe az iparművészet volt, mely akkor vált igazán fontossá, mikor a terv, melyen igen fontos szerepet játszott a szín, kikerült a művész műterméből valamilyen más anyagba - például falikárpit (Raffaello kartonjai) - való átformálás céljából. S elérkezett az idő, hogy feltegyük a kérdést, mikorra datálható az autonóm vízfestészet megszületése? Az autonóm akvarell létezése, mely már elkülönült a könyvfestészettől, és túllépett a táblakép és freskóvázlat előkészítő fázisán, Raffaello (1483-1520) kortárásának, Albert Dürernek (1471-1528) tájképeire, állat- és növénytanulmányaira, divatrajzaira, vezethető vissza.

45 Híressé vált festményei, fa- és rézmetszetei mellett több mint 1200 rajza és vízfestménye maradt fenn e zseniális német mesternek. Munkásságának előkészítője volt az intim bájjal telített, a közvetlen megfigyelésen alapuló nürnbergi tájfestészet, így 1494-95ben, rövid ott tartózkodása idején kezdte táj-vízfestményeinek csodálatos sorozatát.

46 A távlat megjelenítése még ugyan nehézséget okozott számára, de azt mégsem hagyta figyelmen kívül. így például a Sodronyhúzó-malom

41 című akvarellje időtlenséget árasztó, mégis valóságszerűséget keltő motívumával a tájfestészet történetében példa nélkül áll a XV. század végén. Ez a kis festmény az egész európai festőművészetben az első olyan önálló színes tájkép, amely egy valóban létező táj hű ábrázolását adja. Ezt követték az Itáliában töltött hónapok, ahonnan hazatérőben készítette útjának legszebb termékeit, az Észak-olasz és a Tivoli tájat, valamint a városokat ábrázoló akvarelleket. Akvarellt készí44 A gyűjtő és az övéi. Első levél in: W. GOETH éseiben. in.: W. GOETHE 1980. 176. 45 A. Dürer: Madonna sok állattal, 1503L tollrajz, tus, vízfestékkel színezve 321x243 mm (Bécs, Albertina). A virágokkal és állatokkal körülvett, padon ölő Mária ölében tartja a gyermekét, ki egy virág után nyúl. A háttérben feltűnő Szent Józsefet, a három királyokat és Heródes katonáit is megjelenítő színezett rajzon valójában az isteni teremtés által létrehozott természet gazdagságát magasztalja, in: FENYŐ István 1955. kat. 85. 46 KOSCHATZKY, Walter 1993. 118-131. 47 A. Dürer: Sodranyhúzó-malom, 1494. vízfestmény 286x426 mm (Berlin, Kupferstichkabinett) in: FENYŐ Iván 1955. kat: 68. 404