Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében
A vízben, mely egy olyan ősi elem, melynek létezése, csodálatos tulajdonságai oly természetesek számunkra, hogy rohanó napjaink fáradt tudatával fel sem tűnik léte, s fel sem fogjuk, hogy életünk és világunk létezése szempontjából mily fontos. E fontosságára - a világ szemlélésére több időt szánó - ókori görög bölcsek is felfigyeltek, így Thalész a négy közül kiemelve, a legfontosabb elemként említette az élet létezésének legalapvetőbb hordozójaként. Hétköznapinak vélt egyszerűsége nélkül azonban sem mi, sem a bennünket megalkotó természet, sem kultúránk nem létezhetne. De, hogy csak szűk európai kultúránk példázatainál maradjunk, immár kétezer éve, hogy a keresztények is e tiszta elemet hívják segítségül, amikor hitük valódiságáról bizonyságot tesznek, amikor gyermekeiket Isten kegyeibe ajánlják, amikor a keresztségét magukra veszik így szinte törvényszerűnek tekinthető, hogy ez a hol szilárd, hol folyékony, hol pedig légnemű anyag segítse hozzá ősünket ahhoz, hogy az emberréválását, ember-létét leginkább reprezentáló művészeti alkotásait megteremtse. így az emberiségnek ez a festésmód adta meg először, s aztán több ezer évig, azt a lehetőséget, hogy színes ábrázolásokat hozhasson létre. 38 A mintegy ötszáz évre visszatekintő, s az elsőséget magának igen hamar kivívó olajfestéssel szemben, a vízzel hígítható festékanyagok használata igen régi keletű, egészen a történelmi idők kezdetéig követhetőek vissza nyomai. Az ősemberek színezett barlangrajzainak: állatábrázolásainak, kézlenyomatainak, tehát a természetfelettivel kapcsolatot teremtő jeleinek festékanyaga a vízzel elkevert színes föld (porított vörös vas-oxid, fekete mangán-oxid), egyes növények nedvei, illetve a vér volt, amely pigment tartalmú anyagokhoz még valami ragasztómasszát (például állati zsiradékot) kevertek. A kőfalra, fára, vagy később a cserepekre, valamint a testükre ecsetszerű eszközzel, fúvócsővel felhordott formák ilyen anyagokkal készültek. 39 Az egyiptomi papirusz feltalálása már a fejlődés egy újabb szakaszát jelentette. A papiruszokon megmaradt színes ábrázolások nem csak külső megjelenésükben, hanem már technikájukban is sok rokonságot mutatnak a mai akvarellekkel. A halotti könyveket (i.e. XV. sz.), de a faszarkofágokat, valamint az évezredek óta csodálatos színekben ragyogó gipszes stukkó alapra készített falfestményeket is gumiarábikummal és tojásfehérjével kevert vizes festékkel (korom - fekete, kalcium-karbonátból - fehér, okker - sárgák, malachit - kék, azurit - zöld, vasoxid - sötétvörös) színezték ki. Ezt követően a késő középkorig a finomra kikészített bárány- vagy juhbőrből előállított pergamen volt az írott és a festett információk hordozója, melyen a könyvfestő illuminátorok az iniciálék, a rajzok, de a térképek színezéséhez is elsősorban a lazúros vízfestékeket használták. A görög-római művészet világát idézi az 512-ből ránk maradt, pergamen alapra készített Dioscurides-kódedex, majd a középkori kódexek, missálék, Bestiáriumok 40 , a Biblia pauperumok, énekeskönyvek esetében is e kitűnő alapanyagon 38 Fontos még a kőzetekbe karcolt vesétekre, illetve a Vénusz-szobrocskákra felhívni a figyelmet. 39 ELEKFY Jenő 1976. 75.; Az első emberek 1995. 102-123. 40 A Bestiáriumok előde, a 200 körül keletkezett Physiologus-ok voltak, melyek késő antik-kora keresztény szellemben fogant gazdagon illusztrált művek voltak. Egészen a barokk korig döntő módon befolyásolták a keresztény művészet állatszimbolikáját. 402
