Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

sorakoznak a házak, utcát alkotva.

43 A két „püspöki falu" példát szolgáltat az alaptípusokra. Sajópüspöki a Sajó folyó jobb partjára épült, s ma árvízvédelmi töltés választja el attól, de a település főutcája párhuzamosan halad a folyásiránnyal. Velkenye főutcáját kettéosztja a hasonló nevű patakocska. így tulajdonképpen két párhuzamos utca a főutca, mely a patak két partjával párhuzamosan halad. A házak a patak két oldalán haladó útra „nézve" sorban helyezkednek el (7. kép). A patakocska vize a kertek alatt a falu északi részén éri el a Rimát. A két típusú vízparti település kialakulásának eredete a víz nagyságával magyarázható. Az átjárást a szélesebb vízfolyás igen megnehezítette, s például Sajópüspökiben csak egyetlen híd szolgált. Velkenye esetén a patakot egyszerűbb volt áthidalni, nem kellett bonyolult hídszerkezet, egyetlen gerenda is átért a túlsó partra. Jelenleg is több, járművel is járható, illetve gyalogoshidat használnak. A patakmeder szárazabb időszakban akár át is léphető. Nagyobb esőzések és olvadás idején sem kell áradástól tartani. Ezt elkerülendő a Rimával való találkozásánál zsilipet építettek. Velkenye egyetlen utcás falu, mely a patakmedret követi. A főutca államhatár felé eső déli vége a hegyek felé vezet, így védettebb a szelektől. Az utcát északról a templom zárja le (8. kép), melynek keleti oldalánál vezet ma a falut más településekkel összekötő egyetlen szilárd burkolatú út Lénártfalva felé. Külön utcanevet nem is használnak. A házakat a településnév után írt számokkal jelölik (pl. Velkenye 53.). Az utcás településszerkezetből csak néhány ház épült külön, a Rima mentén és a temető felé vezető út mentén, de ezeket is a főutca számozása szerint jelölték meg. Mivel a templom a falu szélén áll, az alvég-felvég megkülönböztetés nem történhetett a más településeken megismert módon. Itt a felvéget a Polgármesteri Hivatal előtt átvezető hídtól délre, az alvéget ettől északra jelölték. A hagyomány szerint a falu legrégebbi családjai a templom körül laktak. Ma ez már kevésbé igaz. A település többszöri elpusztulása és a belső vándorlás átalakította a lakóhelyeket. A volt jobbágyfaluban rendezett utcás, szalagtelkes településszerkezet látható. A szalagtelkek merőlegesen futnak az utcára, a házak az út mentén szabályosan követik egymást. A régebbi - XIX. század végén és XX. század elején - épült házak többsége az utcafrontnál egészen a telek széléig épült. Újabban jött divatba, hogy a ház előtt kiskertet hagynak virágoknak, veteménynek 2-3 méter szélességben, s csak ez után következik a lakóház. A hosszú udvarok ma is jól megfigyelhetők, melyeket a telek végénél merőlegesen zárnak le a csűrök (9. kép). A telek utca felőli részén álló lakóház mellé gyakran építettek nyárikonyhát. A teleknek ezt az emberi lakóhelyül szolgáló részét kerítéssel elválasztották a gazdasági udvartól, az ólaktól, hogy az állatok ne járjanak át rajta. A lakóház építőanyaga, alaprajzi tagolódása Velkenyén a hagyományos paraszti lakóházak építőanyaga a vályog volt. Ez állt rendelkezésre. Fa a környéken nem volt olyan nagy tömegben, mint a Bükk vagy más hegységekhez közelebb fekvő falvak esetében. A faépítkezés a gyakori tűzesetek miatt is veszített jelentőségéből. A környék földesurainak erdőiből csak a tetőzet és a nyílászárók építéséhez elegendő anyagot tudtak biztosítani. Az 1772-ben kibocsátott helytartótanácsi rendelet következtében Gömör vármegye is szigorúan szabályozta az erdők hasznosítását, megtiltja a házak fából való építését.

44 43 BAKÓ Ferenc 1988. 505. 44 DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 17. 362