Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

A falu történetéből Velkenye ősi gömöri település, bár a honfoglalás kori meglétére vonatkozó adatokat nem találtam. Az oklevelekben Welkune, Welkena, Velkenye, Velkenie, Wlkwnya, Velkunye, Vekenye, Welkenik nevek is előfordulnak.

5 Azt azonban, hogy ez a név honnan származik, sem oklevelekből, sem pedig a gyűjtések során nem sikerült kideríteni. A települést legkorábban 1216-ban „predium Pauli" néven említik, Susa község határjárásában. A királyi vármegyék megszervezése után, a birtokviszonyok rendeződése idején, a korábban a nemzetségek költözködő pásztorai által használt földek, amelyeket azonban még nem tudtak szilárdan és állandóan birtokba venni, a királyi várhoz kerültek. így ékelődött be a Hanva-nemzetség szállásbirtokai közé az esztergomi érsekség kétfalunyi, Velkenye és Püspöki községeket magába foglaló adománybirtoka. A megadomanyozas, mint azt Ladomér érsek 1297-ben kelt kiáltványában olvashatjuk: „régen, az emberi emlékezetet megelőző időben történt". Ez inkább azt bizonyítja, hogy az adományozás pontos évszámával az oklevelet kibocsátó érsek nem volt tisztában. A fent említettek alapján azt azonban feltételezhetjük, hogy a két falu adományozása egy időben történhetett. A „Püspöki" név alapján pedig arra következtethetünk, hogy a név a település eladományozása után keletkezhetett, nem később a XII. század közepénél. Feltűnő, hogy nem „érsekinek" nevezik a helyet, pedig az Esztergomi Egyházmegye élén - mely a tulajdonos volt - nem püspök, hanem érsek állt. A látszólagos ellentét oka - IIa Bálint szerint - a korai névadással függhet össze. A birtok birtokosától több száz kilométerre fekszik, távol eső terület, népessége nem tett különbséget az egyházi méltóságok között. Az esztergomi érsek tulajdonát megerősítő iratokat 1384 és 1411 esztendőkből is találhatunk. A XVI. században török betörések miatt a lakosság többször elmenekült. 1566-ban a tatár, 1567-ben a török égette fel. A török ebben az évben foglalta el Putnok várát. A feljegyzések szerint az 1567-es velkenyei török pusztítás után mindössze egy porta maradt épen. A következő években már ismét adó folyik be a lakosoktól, hamar visszatértek tehát és folytatták a határ művelését. De ez időponttól kezdve állandóan sok a puszta telek, a legtöbb a XVII. század elején, amikor mint kamarai birtok, Putnokhoz tartozott. Ennek oka túlmutat a török pusztításon, hiszen a lakosok ezt hamar kiheverhették volna, a nagy pusztásodásnak a rossz földesúri bánásmód az igazi okozója. Az esztergomi érsekség ugyanis az Orlé családnak adta zálogbirtokul a települést és határát. A népesség a zálogbirtokos nagy terheit nem bírta, hiszen az igyekezett minél rövidebb idő alatt a kezére csak időlegesen került területből a legnagyobb hasznot kipréselni, és azzal fenyegetőzött, hogy ha továbbra is annak kezén marad, a megmaradt családok is elkötöznek. Az érsekség, a falu kedvezőtlen helyzetét, a lakosok elszegényedését látva árendával könnyített a földesúri terheken, később a robotot és minden szolgáltatást megszüntettek. A kedvező úrbéres helyzettel magyarázható, hogy az 1771. évi összeírásban a XVI. századihoz viszonyítva mindössze három új nevet találhatunk. Az úrbéri összeírás idején a lakosok magyar anyanyelvűek. A rozsnyói püspökség felállítása után a község tulajdonjoga az esztergomi érsekségtől a rozsnyói püspök földesúri birtokába került. A pontos évszámot nem ismerjük. Egy harminc éves intervallumot jelölhetünk meg annak alapján, hogy 1753-ban Molnár György esztergomi kanonok végzett itt egyházlátogatást, 1783-ban pedig már báró Andrássy Antal rozsnyói püspök hajtja végre a Canonica Visitatiot. A püspöki, egyházi birtok 5 ILA Bálint 1969. 168. 331