Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Petercsák Tivadar: Egy feudális tulajdonközösség a XIX. század második felében. Az atkári nemesi közbirtokosság

szolgáltatni. Köteles bérlő egy egész marha húsának elhelyezésére kellő nagyságú 100 final nem olcsóbb hústartó jégszekrényt 1885 év április 24. napjára saját költségén vásárolni s azt azonnal céljának megfelelően használatba venni. " Ez is a közbirtokosság tulajdonát képezi.

16 1886-ban Lövi Lajos regálé bérlőnek megengedték, hogy a kocsmán kívül sátor alatt is mérhessen bort és egyéb szeszes italt az atkári határban.

17 Az atkári közbirtokosság folyamatosan biztosította, hogy tagjai közvetlenül a bérlőtől megkapják a királyi haszonvételek bevételének birtokuk arányában rájuk eső részét. A közbirtokossági jegyző félévenként elkészítette a haszonbéri összeg birtokarányos elosztását a közbirtokosok között, és a „kulcsot" a bérlőnek átadva, az közvetlenül az egyes tagoknak fizette ki a járandóságot. Ez 1857. szeptember 29-én összesen 210 forint volt, amiből az 50 birtokos 1 ft 5 kr-tól 20 ft 46 kr-ig terjedő összegben részesült.

18 A félévi szétosztható angaria összege a közös költségek levonása után néhány évben a következőképpen alakult:

19 1858 Szent György-nap: 166 ft 18 kr Szent Mihály-nap: 204 ft 30 kr 1861 Szent György-nap: 168 ft 53 kr 1865 Szent Mihály-nap: 134 ft 9 kr 1866 Szent György-nap: 195 ft Ugyancsak birtokarányosan osztották el az olyan bevételeket is, amelyek pl. a közös tulajdonú föld eladásából keletkeztek. így 1862-ben 350 ft 33 1/3 kr-t kaptak a tagok a Malatinszky Jánosné által megvásárolt 4240 D-öl területű földért.

20 A közbirtokosság közös tulajdonát képezte a 8 hold agyagos vagy agyag gödör, amelyet az 1855-ben zajlott tagosítás alkalmával hasítottak ki az egész közbirtokosságot illető birtokrészből. Az agyagnyerőhely használatával több közgyűlésben foglalkoztak. 1855. augusztus 17-én kimondták, hogy „ha valaki nem a maga szükségére hordatja az agyagot, minden kocsitól két pengő fiot, ismétlés esetében pedig négy-négy pengő ftot büntetésül fizet. Egyébb eránt kik nem föld birtokosok, csak az igazgatótól nyerendő czédula mellett hordathatják az agyagot".

21 1859-ben az agyaglopáson rajtakapott és az igazgatónak bejelentett idegen községbeliek minden igavonó marha után „egy osztrák értékű forintot" fizetnek büntetésül. Abból 1/4 rész „tulajdon eljárásra némi díjául" az igazgatóé, 1/4 rész pedig a tettest feljelentő „fáradozásai jutalmául adjon által", 21A rész pedig a közbirtokossági közös költségek fedezésére fordítandó. Ez évben szabályozták az agyagos használatát, miszerint „a nem közbirtokos, ámbár földbirtokos és más lakos pedig az agyag gödörbül csupán csak a közbirtokossági jegyző által adott utalványnak az igazgató előtt lett felmutatása után nyerhet agyagot, és ekkor is csak a maga szükségére megkívántató mennyiségben és pedig minden szekér agyagért fizetendő 20 új ausztriai xot, mirül az igazgató a Gyülekezet előtt számolni köteles... Válygot vetni vagy földet töltésnek hordatni a nem közbir16 HML. V-207/4. 198-199. 17 HML. V-207/4. 209. 18 HML. V-207/4. 16-17. 19 HML. V-207/4. 21-22, 25-26, 48, 105, 112. 20 HML. V-207/4. 66. 21 HML. V-207/4. 2. 317