Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Horváth László: Hatvani árvizek

13. kép. A megrongálódott vasúti sín helyreállításán dolgoznak az utászok Míg Doktay Gyula felvételei a védekezést, gátépítést örökítette meg, hisz Doktay maga is részt vett a munkálatokban, addig az Új-Hatvani pusztítást egy másik fotósorozat segítségével idézem fel. 1973-ban Tóth Józsefné ajándékaként a hatvani múzeumba került egy 9 darabból álló fotósorozat Árvíz Hatvanban (1940) címmel. A képek készítőjének neve ismeretlen. A sorozatból néhányat mégis kiemelek - 14-19. kép -, mert az összességébe szerencsés kimenetelűnek mondható árvíz legtragikusabb pillanatait közvetíti felénk. A hetekig tartó erőfeszítés után, az árhullám elvonultával, a visszamaradt sár és iszaptakaró felett elkezdődtek a fogadkozások. A lapokban mindenki teljesen új gátakat ígért, átgondoltabb védekezést, összehangoltabb cselekvési tervet. Bízni azonban mindenki abban bízott, hogy az 1939-es, majd 1940-es szokatlan nagy telek és hőmennyiség után enyhébb időjárás következik. De Hatvannak ebben sincs szerencséje. 1941-ben az árvíz ugyanúgy felkereste a települést, mint az előző két évben is. „Új-Hatvanban az idei árvíz február hó 5-én délelőtt 10 órakor kezdődött és délután 2-re elöntötte a Kölcsey, Kiss Ernő, Damjanich, Vasváry, Tompa, Tisza, Várkony, Apród, Huszár, Tüzér, Vitéz, Utász és Jókai utcákat. Az áradat 4 órakor kulminált, de egész éjjel tartottak a védekezési munkálatok s a 40 víz alá került ház levezetési munkálatai még másnap és harmadnap is tartottak. A károk nem voltak még eddig megállapíthatók, de annyi bizonyos, hogy a veszedelem kisebb lett volna, ha a MÁV a Hatvan-szolnoki vonalán levő átereszét 70 centiméterrel már korábban lesüllyesztette volna. Miután a víz feltorlódott, a szántóföldek víz alá kerültek, azokon még ma is nagy tavak alakjában áll a víz. "

53 Bár ezúttal el kell ismerni, a víz is szokatlanul támadt, voltaképpen a 250