Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Horváth László: Hatvani árvizek

3. kép. A vízből kiálló váltók, valamint a pályaudvar környéke 1940.ik évi árvíz veszedelemről" címmel. A följegyzéseket nem kiadásra szánta, a franciakockás lapokból amolyan képes emlékeztetőt állított össze magának, az egy-két szavas képaláírás fölé beragasztva a tragikus felvételeket. A 41 lapos alkalmi füzetben a 36. oldalig tart az összeállítás, mintegy 39 beragasztott fotóval. Az 1940-es árvíz lefolyásának ismertetésénél ezért több ízben fölhasználom nemcsak a felvételeket, de Doktay Gyula írásának idevágó részleteit. Utólag azt kell látnunk, hogy minden ami történt törvényszerű, sőt előre látható volt. Az árvízveszély mindig azokban az években jelentkezett, mikor a tél sok havat hozott, s az olvadás hírtelen jött, leginkább március táján. Ha a korabeli lapok téli időjárás jelentéseit átnézzük, valóságos árvízi előzetest olvashatunk: „Valóságos elemi csapásként zúdult az országra a szokatlanul bőséges havazás, amely különösen azáltal vált nagy jelentőségűvé, hogy hótömege karácsony óta úgyszólván teljes mennyiségében megmaradt... A legutóbbi hóesésekkel már valóságos közlekedési katasztrófába sodródtunk Heves megyében is... "

48 - írták 1940. február végén. A helyzetbe kódolva volt az árvízi tragédia. A sajtó viszont a hatvani árvízvédelem mintaszerű szervezetét élteti, mely a tapasztalt hatvaniakat azért már nem nyugtatta meg. „Újra élednek a tavalyi árvizi éjszakák emlékei, a fülekbe cseng a félrevert harangok kongása és a vészesen üvöltő szirénák bőgése... ma ismét Hatvan egész lakossága a Zagyva szinte színültig megtelt medrét vizsgálja... "

49 48 Hevesvármegye 1940. február 24. 1. old. 19 napra tehető a hó eltakarodása 49 Hevesvármegye 1940. március 20. 2. old. Vitéz dr. Sziráky Károly beszámolója 242