Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Horváth László: Hatvani árvizek

láttál, sem elegendő kerékfogó oszlopokkal. Az út nem megfelelő mennyiségű kaviccsal boríttatik, s az útmelléke a gyalogosok számára időszakonként teljességgel járhatatlan.

28 Az igazán átgondolt védőintézkedésekre 1883-ban tett határozott lépést a község. Elszánta magát, hogy a Zagyva egész hosszában rendezi a kérdést, mind a két parton folyamatosan megcsináltatja a töltéseket. A bal parti töltést a város készíttette a hatvani malomtól a 11. sz. szelvénynél lévő elgátolásig (30 krajcárt fizettek köbméterenként a vállalkozónak), a jobb parton Hatvan és Boldog határában a Karsai testvérek - Nagytelek és Boldog birtokosai -, építtették a gátakat a hatvani állami hídtól 6100 m hosszban.

29 Az 1885. évi tavaszi árvíz kellő figyelmeztetés volt a birtokosoknak, hogy a bal parti munkálatokat is következetesen be kell fejezni.

30 1888-ban Csányi Ágoston hatvan-sashalmi birtokos nyert engedélyt arra, hogy a még hiányzó bal parti töltést, Boldog határával szemben, a hatvani gazdák birtokainak határán megépíthesse.

31 A végleg megregulázottnak tűnt folyón a hatvaniak diadalt ültek. Úgy tűnt továbbiakban legfeljebb a belvizek és a volt várárok vizeinek szabályozása jelenthet gondot. A Zagyva már legyőzöttnek minősíttetett, az árterén nem kisebb beruházás indult, mint a Deutsch-féle Cukorgyár felépítése az 188788 években. A már 20 éve nagy forgalmat lebonyolító vasútállomás szomszédságában épülő gyár helyére így emlékeztek: „...Gyermekkorunkban egy posványos, náddal majd mindenfajta vizigazzal benőtt helynek ismertük. Oda jártunk rongyos vesszőkosarainkkal halcsíkot fogni, sárban, iszapban gázolva fűzsípot faragni. Az emelkedettebb száraz helyeken pandúrzsiványt játszottunk, ami nagyon jól megfelelt a játéknak, mert nádasai magasra nőttek... Szokatlan látványt nyújtott az a hatvani népnek, hogy ott az állomás közelében fekvő ingoványos földdarabon különös dolgok történnek. Egylovas olasz kordék tizes-huszas sorokban jelentek meg a nádas tövében és a partosabb részeken százával telepednek le taligás szerszámaikkal a vidékről jött kubikoló munkások. Bent a városban dobszóval hirdeti az elöljáróság: a cukorgyár építéséhez munkások felvétetnek... "

32 1897-ben megalakult a Zagyvaszabályozó Társulat, mely a régi gátak felügyeletét volt hivatott ellátni, mégis első nagyobb szabású munkája, az 190l-es nagyárvíz dokumentálása lett. 1901. március 5-én a Zagyva megmutatta az erejét. 1885 után ismét az árvíz miatt kellett éjszaka félreverni a harangokat. Hajnali 3 órakor a folyó hömpölygő hullámai felcsaptak mindkét védgátra, ekkor szólaltak meg a vészharangok. Végül a jobbparton áradt szét a víz, hatalmas területeket elöntve. Még déli 12 óráig az 1 méter magas vízben gázolva a szekerek át-átjutottak Új-Hatvanba, illetve a fiákeresek drága pénzen a vasutasokat elszállították az állomásra, hogy idejében felvegyék a munkát, de déltől már a város és a vasút, illetve a cukorgyár között minden közlekedés lehetetlenné vált. A cukorgyár és a vasút környéke 100-150 centiméter magas vízben állt. Az apadás jelei csak este 19 óra után kezdtek mutatkozni. Az árvíz emberéletet nem követelt, de a vasútnál és főleg Deutsch József cukorgyárában a károk tetemesek voltak. A ún. Karsay-féle pusztát 28 HML. V-237/1. Hatvan város képviselőtestületi jegyzőkönyve 1880. november 29-i ülés 29 (SCHÜTZ) Béla 1940. 168. 30 Hatvani Lexikon 1996. 28. 31 SZEPES (SCHÜTZ) Béla 1940. 168. 32 Pintér Istvánnak, a gyár egykori szakmunkásának a visszaemlékezése. HLM. Adattár. A nádasban nemcsak a gyerekek „játszottak" pandúrzsiványt, hanem egy vasúti szállítmányok fosztogatására specializálódott banda is. A vasutasokkal is összejátszó fosztogatók a vagonokból elemelt értékekkel éveken át egyszerűen csak bevették magukat a szemközti „vizi világba", és a mocsárban a zsandárok tehetetlenek voltak. 238