Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

B. Gál Edit: A hatvani uradalom a Grassalkovichok idején (1746–1851)

Gombosra vezető útnál. A nagy vendégfogadó az uradalom borát méri. A vendéglős az istálló és konyha után évi 300 frt árendát fizet. A vendégfogadó szomszédságában van egyrészt egy bolt, amely évi 250 frt árendával tartozik, másrészt itt van az uradalom régi sörháza, bár „jelenleg üresen áll". Átellenben a vendégfogadóval található az egykori Fabrika céljára szolgáló nagy ház és magtár. A hatvani juhászaiban 2000 juhot tartanak. A Zagyván az uradalomnak egy három kerekű malma őröl. A malom fölötti uradalmi nádasban halászat folyik. A Zagyva áradása nagy károkat okoz a hatvani és boldogi réteken, s az összeírás ismét felhívja a figyelmet a szabályozás fontosságára. Az uradalom hasznát növeli, hogy a boldogiak a bérbevett uradalmi rét használatáért évi 1000 frt-ot fizetnek. A Gomboson lévő majorban egy „igen nagy" magtárt, kertet, 120 tehénre való istállót, lovardát és 1608 juh tartására megfelelő hodályt írnak össze. Természetesen az ispán és a szolgáló személyzet lakása is megtalálható a majorság területén.

24 1799-ben a hatvaniak panaszkodnak, hogy „a földesúr kiszorította őket legelőjükből, azt rétté változtatta. Az uraságnak 4 majorban 4000 birkája van, melyek szabadon legelhetnek a jobbágyok ugarföldjein. "

25 Nemcsak a legelőket, de az irtás- és maradványföldeket is nagyon sokszor majorjához csatolta a földesúr, károsítva ezzel a jobbágyok földjeit. Az Urbárium lehetőséget adott arra, hogy a károsult fél úrbéri regulációt kérjen, de sok esetben az új földkimérés eredménye az lett, hogy a jó földek a majorsághoz kerültek, míg a jobbágyoknak a határ rosszabbik felén adtak ki új szántókat. Az 1832-36. évi törvények, végül lehetővé tették az úrbéri állomány elkülönözését, s megadták a lehetőséget, hogy a jobbágyot megillető járandóság egy tagban, vagy dűlők szerint legalább 2-3 tagban hasíttassék ki. Az uradalom községei is éltek e lehetőséggel. A törvény szerint az 1771. évi Urbáriumba felvett telekmennyiséget kellett mindenképpen úrbérinek tekinteni. Az újonnan létrejött telkek esetében a földesúrnak vagy bizonyítania kellett azok majorsági eredetét, vagy el kellett ismernie úrbérinek, s kiadni azokat.

26 Hatvanban az 1836.évi összeírás az Urbárium szerinti 67 2/4 sessió helyett 74 2/4-et talált. Ez a 7 egész telek remanenciális földből alakíttatott ki. Ezen kívül „az uradalom a maga majorsági földjéből ajándékul adott" a helybéli plébánosnak egy egész, a nótáriusnak, a bírónak és a kántornak fél-fél telket. A házas zsellérek száma 33-mal szaporodott. „A város ugyan többeket is kívánt öszveirattatni, azonban az Uradalom részéről az nyilatkoztattatott ki, hogy О többet, mint a K. Urbárium bé hozatala alkalmával találtattak különben sem köteles öszve iratni engedni"

21 , ezek amúgy is az Uradalom tulajdon allodiális belső fundusain élnek. Összeírtak egy 2 telkest, Csányi Imrét és három másfél telkest, Csányi Jánost, özv. Berinyi Mihálynét és Túri Antalt, valamint 12 nemes házas zsellért, akik a következők: Dózsa Mihály, Dózsa János, Dózsa Ferenc, Balázs Gábor, Palásthy Mihály, Palásthy József, özv. Polyák Ferencné, özv. Polyák Imréné, Polyák István, Bossányi József, Gaál János és özv. Holecz Jánosné. 24 MOL P 429 IV-E 2 Következtetés a hatvani uradalom haszonvételére 1796. 25 GVM Adattár 6427/13 26 SOÓS Imre 1975. 55-56 27 HML IV-7/a - 20 Hatvan 157