Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

Rómában töltött első évének termékei azok az akvarellek is, melyek gondosan elkészített „viselet gyűjteménynek" tekinthetők elsősorban s Kovács hagyatékával kerültek az egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményébe. A népviseleti ábrázolások kultúrtörténeti háttere Szinte valamennyi Itáliát megjárt művészünk - akik a bécsi akadémián egyébként már tanultak kosztümtant - készített népviseleti ábrázolás sorozatokat, mely kollekciónak elsősorban gyakorlati célja volt: a későbbre tervezett életképekhez szolgáltak pontos, valósághű tanulmányul. A viseletbe öltöztetett figurák akvarellezése és gyűjtése a művészi célokon túl megélhetési lehetőséget is jelenthetett a külföldön időző festők számára, melynek bizonyítékát a Barabás önéletrajzában leírt történetben is olvashattuk már. Ezen kívül a művészeknek is afféle úti emlékként maradtak meg, hiszen Barabás is és Kovács is életük végéig megtartották őket és javarészük hagyatékukból került a közgyűjteményekbe. Az önálló viseleti tanulmányok a XVIII. századtól Bécsben, majd Magyarországon is metszeteken, vagy akvatintával sokszorosított albumokban terjedtek el, és főleg a XIX. század első évtizedeiben voltak igen népszerűek. De mindez nem csupán hazai jelenség, hanem a felvilágosodás szellemében egész Európában fokozatosan elterjedő, más országok városai, lakosai és azok életmódja iránt nyitottá váló gondolkodás eredménye volt. Gyakori jelenségnek számított, hogy a földrajzi-néprajzi szempontból közelítő metszetvagy akvarellsorozatok külföldről érkező utazók leírásaihoz kapcsolódtak, melyek egyegy országrész, majd ország társadalmi s nemzeti szempontból átfogó elemzését igyekeztek adni.

143 A viseletábrázolások terén a főúri öltözéket bemutató, leginkább egy- vagy kétalakos ábrázolások mellett, a felvilágosodás eszmerendszerétől táplálva, megjelentek a polgári, majd a paraszti viseletet bemutató lapok is.

144 A felvilágosodásnak és a romantikának a természetben élő, romlatlan, egyszerű emberek, tehát a nép felé fordulása valamennyi művészeti ágban - így az irodalomban, a zenében, a színházban és a képzőművészetekben is - általánossá vált. Mégis ez a divat, mint a polgári fejlődés szükségszerű kísérője, elsősorban nem művészeti, hanem társadalomtörténeti jelenségként kezelendő. Ezeknek az albumoknak a népszerűsége, hasonlóan a hazai tájakat ábrázoló sorozatokhoz, összefüggött az irodalom és a történettudományok nép felé fordulásával, a különböző népismereti törekvésekkel. Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz" című versében a külföldi divat szerint öltöző magyar nemesség szemére vetette, hogy „Elődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megunván, rút idegent cserélt", s valóban a XVIII-XIX. század fordulójától sokak a magyar nyelvért indított küzdelmükben egyre fontosabbnak tartották a magyar viseletért indított küzdelem elindítását is. így a XIX. század első negyedétől kezdve a népköltészet emlékeinek gyűjté143 1793-ból maradt fenn egy 22 db akvarellt tartalmazó vázlatfüzet, melyben egy Alavoine nevű francia hadnagy hagyta ránk kosztümgyűjteményét. (Országos Széchényi Könyvtár tulajdona.) In: KRESZ Mária 1956.115.; Vagy említhetnénk Robert Townson 1793-as és Vladimir Bronyevszkij 1810-es magyarországi utazásának leírásához kapcsolódó metszetillusztrációkat. In: KRESZ Mária 1956. 115.;117. 144 XVIII. századi akvarellel készített viseletrajzok a Nemzeti Múzeum viselettörténeti kódexében. In: GEREVICH Tibor - GENTON István 1935.158.-161. 378