Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Cs. Schwalm Edit: A csipke alkalmazása Heves megye női viseletében
14. kép. Asszony aranycsipkés főkötőben. Verpelét. In: Malonyay Dezső 1922. 152. kép. 13. kép. Főkötő, ezüst csipke. Eger, 1930. lóc menyecskéket egy 1857-es metszet „aranycsipkés fejkötő"-ben ábrázolja." A főkötőknek van egy másik típusa is, mely szintén nagy területen általános. Ennek a fő része ráncba szedett fekete csipke. 54 Viseletgyűjteményünkben a csipkével díszített főkötőknek számtalan gazdag variációjával rendelkezünk. Ezt nagyon szépen kiegészítik a XX. század elejéről származó fotók, képeslapok, könyvekben megjelent ábrázolások. A főkötő funkció szerint két részből áll: alsófőkötőből, mely a hajkonty leszorítására szolgál, és a felső főkötőből. Mindkettőnek több típusa ismert. 55 A felső a díszes, szalagokkal, gyöngyökkel, csipkével ékesített. Heves megye szinte minden falujában használtak a fiatal menyecskék arany vagy ezüst csipkét, melynek formája rendkívül változatos. Ezek közül néhány jellemzőt mutatunk be. 1. A fémcsipkét puha vászonnal bélelték, bősége tarkónál befűzött madzaggal szabályozható volt. A főkötő az egész fejet befödte (Eger, Bélapátfalva). 2. Vászonnal bevont, téglalap alakú keménypapírra dolgozták az arany vagy ezüst csipkét. Pártaszerűen vette körbe a fejüket (Mátraalja). 3. Félgömb vagy kúp alakú keménypapír vázat vontak be fémcsipkével. Ez lehetett olyan kisméretű, hogy csak a kontyot fedte be (Eger, Szajla, Egerszalók), de beboríthatta az egész fejet (Verpelét). 4. A főkötő alapja többrétegű puha vászon, aminek a hátsó része ráncolt selyemanyag vagy csipke, az eleje fémcsipke. A fémcsipke kiegészítő díszítményei: színes selyemszalag, szalagcsokor, gyöngy, sűrűn ráncolt cérna- vagy selyemcsipke. Több faluban hordtak olyan keménypapír alapú főkötőt, melyet sűrűn ráncolt, többsoros gyári csipkével borítottak (pl. Kömlő). Kiegészítője lehet fémcsipke, színes selyemszalag, művirág. 53 KRESZ Mária 1956. 70-71. 54 KRESZ Mária 1956. 71. 55 FLÓRIÁN Mária 1979. 211-213, 334
