Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Horváth László: Adatok a hatvani temetők, temetkezések történetéhez

háza, malma, vámháza, mészárszéke volt, s már legalább 200-250 családfővel számolhatunk.

34 1712-ben az öreg temetőben 53 temetés történik, 1713-ban 70, 1714-ben 42, 1715-ben 43. Mely adatok bizonyítják, hogy a török kiűzését követően, majd a szabadságharc csatározásainak elmúltával a település ismét benépesült. 1724-től az anyakönyveket Palics János plébános nagyon gondosan vezeti. Az ő megjegyzései alapján figyelhetünk föl néhány érdekes névre, említésre méltó elhunytra. Az 1728 április 25-én elhunyt Morvaj Kata 100 éves volt, 1731-ben hunyt el a város név szerint ismert első postamestere, Wallis Ferenc, 1732-ben temették el az első ismert hatvani „chirargust" (gyógyszerészt), Máldek Ferencet. 1727-ből fennmaradt egy sírkő-töredék, mely az ún. éjjel-nappalos gyógyszertár verandájának falában volt másodlagosan elhelyezve. A mérete mindössze 35 x 32 x 22 cm volt. A síremlék eltűnt. Leírását, feliratát Doktay Gyula 1960-as években készült feljegyzéséből ismerjük.

35 A legtragikusabb bejegyzés a „Meghaltak anyakönyve" 17. lapján az, hogy 1739. márciusában hódító útjára indult Hatvanban a pestis. 1739. márciusa és decembere között Hatvan 1210 lakosa közül 562-őt elpusztított a „fekete halál". A hivatásuk magaslatán álló kapucinusok közül 8 hunyt el pestisben - élükön az akkor 45 éves Palics János hatvani prépost-plébánossal, valamint az anyakönyv egy önfeláldozó ferences pap nevét is megőrizte. 1960 márciusában, vízvezetékcsövek Deák Ferenc utcai fektetésekor nagy valószínűséggel az 1739. évi pestisben elhaltak tömegsírjára bukkanhattak a munkások. A sír több mint 15 m hosszú, 4 méter széles, s a csontréteg vastagsága 0,75 m volt. A vegyesen egymásra hajigált férfi, női és gyermekmaradványok számát akkor 600-ra becsülték, mely nagyon közel áll a halotti anyakönyv említett 562 fős halálozási adataihoz. Másrészt - Doktay Gyula feljegyzései szerint -, a sírt két oldalról 0,30 m széles kőfal határolja, melynek habarcsa nem lehetett középkori eredetű. (Ezzel ki lehetett zárni azt a föltevést, hogy valamely várostrom alkalmával elpusztultak maradványainak tartsák a leletet.) A tömegsír helye egyértelműen az öreg temető hajdani területén volt, feltehetően annak nyugati szélében. A szörnyűséges tragédia elmúltával, vélhetőleg még 1739 decemberében állította a hatvani túlélő lakosok közössége az egyik legmegkapóbb helyi síremléket, a Szent Sebestyén szobrot. Az öreg temető (másképpen Kálvária temető) előtti piactéren állították föl 4. kép. 1727. évi sírjel felirata Doktay Gyula feljegyzésében. Reprodukció Lónyai Györgyné 34 B. GAL Edit 1997. 149. 35 HLM. Adattár Doktay Gyula kézirata 97