Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

С. Vasas források A parádi völgyben előforduló vasas források vizét a XVIII. századtól ismerik a helybeliek. E források vízgyógyászati hasznosítása később, csak a XIX. század végén kezdődött, sőt erre nem települt fürdő. A források a parádi határ déli részén találhatók. Az egyik a Kékes-hegy északi oldala alatt a parádóhutai telepnél, a Mohos-hegy oldalában fakad, s a Klarissza-forrás nevet viseli. A Klarissza-forrás (más néven tótberki forrás) is azok közé a talaj vízforrások közé tartozik, amelyek a vizet áteresztő és át nem eresztő rétegek határán fakadnak. Itt az andezit mállásából származó agyagos murva és a tömött andezit lávakőzet határán fakad a víz.

269 Kitaibel Pál fedezte fel a parádi Klarissza-forrás vastartalmát.

270 Valószínű, hogy a parádi Klarissza vasas-szénsavas savanyúvíz-forrást a XVIII. században az üveghuta munkásai már ismerték

271 az üvegcsűr keletkezésével közel egy időben. 1819-ben Fáy András leírta, hogy a Klarissza-forrás is (mint a többi) homokkőből kifaragott üregből bugyog elő, s megjegyezte, bár a csevice kelendőbb és ismertebb, mégis „sok nyavalyákban a vasas (forrás) foganatosabb lenne. "

272 Fényes Elek szerint 1851-ben a vasas forrásokat csekély erei, vagyis csekély vízhozamuk miatt fürdővíznek nem használják, de másra igen, s „a környéki lakosoknak mindennapi italul szolgálnak, s hosszú kort érnek el. "

m 1860-ban Hunfalvy János megállapította: „az Ó-Huta melletti vasas forrás vizét pedig a környékbeliek közönséges víz helyett szokták inni. "

274 A fordulat 1883-ban következett be. Dr. Losteiner Károly debrői uradalmi és parádi fürdőorvos leírása szerint 1883-ig a forrás három érrel jött a felszínre, s ezek vize 1883ig egy nyitott kútnak a medrébe folyt össze. Ekkor az erek közül a legbővebb és szénsavtartalomra nézve a legdúsabbat kiválasztották, s egy zárt medencébe foglalták, befedték, és a vizét égetett agyagcsöveken a völgynek egy kedvezőbb fekvésű pontjára vezették. A forrást a kiépítése után Klarissza-forrásnak nevezték el.

2

" Még ugyancsak abban az évben a forrás vizét Lengyel Béla egyetemi tanár vegyelemezte.

276 Az 1911-ben kiadott Magyar Fürdőkalauz szerint: „a XVIII század vége óta fennálló gyógyfürdő hírnevét a vasgálic tartalmú források alapították meg, kiváló jelentőségét azonban csak 1896-tól kezdve forgalomban lévő arzén- és vastartalmú természetes forrás által nyerte. "

277 Miután a Klarissza-forrás a fürdőteleptől távol fakadt, így azután annak 4,5 °C-os vizét naponta szállították a fürdőbe.

278 Valószínű, 1896-tól kezdték el árusítani a Klarissza-forrás vizét az ivócsarnoknál, s azt naponként hajnalban merített és jól dugaszolt palackokban hozták forgalomba.

279 269 JUHÁSZ Árpád, 1987. 290. 270 CSEKE László, 1982. 111. 271 TAKÁCS Béla, 1970. 55. 272 FÁY András, 1819. 10. 273 FÉNYES Elek, 1851. III. 197. 274 HUNFALVY János, 1860. II. 190. 275 LOSTEINER Károly, 1885. 64. 276 BOROVSZKY Samu, 1909. 277. 277 ERDŐS József, 1911. 109. 278 BOLEMAN István, 1887. 293. 279 ERDŐS József, 1911. 110. 76