Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Király Júlia: Gárdonyi Géza utolsó évei az Egri Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékának tükrében

nek egybe való kerekítésével. Az ilyesmi hiányzik Magyarországon. Hát én legalább egyet szeretnék felépíteni, hogy azután minden megye kedvet kapjon az utánzásra."

122 Gárdonyiban ez az ötlet talán az aradi utazás tervének idejében fogant, de lehet, hogy idáig jutott a néptanító a falu felemelésében. Gárdonyi mindig a szívén viselte a falu sorsát. О csak a néptanítói állás silány kenyerét hagyta el, de lelkületében megmaradt tanítónak. Novelláiban egyre érettebben tudta felvázolni egy-egy falusi ember lelkét. Gárdonyi a Szőcs Péter által megfogalmazott terven éjszakákon át gondolkodott. Nemcsak jól ismerte a falvak népének problémáját, de ezek gyökerére is rájött. S állandóan a változatáson gondolkodott. Nemcsak regényei, de más jellegű munkái is, amelyről ez a dolgozat beszámolt, bizonyítja azt, hogy Gárdonyi utolsó éveiben, bár visszavonultan élt, mégis szellemileg nagyon aktív volt. Nagy és szerteágazó tervei voltak, amelyek megvalósítását megakadályozták a háborús események, s egyre rohamosabban romló egészségi állapota. „1922 tavaszán gyakran üldögél a kertben, a napon, virágai között, írogat vagy kéziratait rendezgeti. Könyvei közül kiválaszt kétszáz kötetet, és a városnak adományozza könyvtár alapítására. De már egyre többször marad ágyban. Reggelenként későn kel, megvárja, míg Mila, aki hűségesen átjár ápolni, megérkezik. Ha nem tud aludni, titkosírású naplójába jegyezget. Állapota egyre romlik, de a házi gyógymódokon kívül alig használ valami orvosságot. Egyre gyengébbnek érzi magát, de azért pár lapot megír naponta utolsó regényéből, a Bibiből. Október 13-án ír utoljára a naplójába: „Csípős idő. Feküdtem." „Többet fel sem kel. Az orvosok, akiket barátja, Setét Sándor hív hozzá, szívgyengeséget, rendellenes vérkeringést, vesebajt, májbajt állapítanak meg. Szanatóriumot javasolnak, de Gárdonyi elhárítja. A hegedűjét kéri és eljátssza kedves nótáját: Darumadár gyere velem.

123 Halála előtt egy nappal még megjelenik róla egy cikk a Magyarország hasábjain: „A nagybeteg Gárdonyit pár nap múlva hozzák Budapestre. Megírtuk, hogy Gárdonyi Gézát, aki Egerben fekszik súlyos betegen, Budapestre hozzák. Ez az utazás halasztást szenvedett s csak a jövő hét valamelyik napján történik meg, mégpedig valószínűleg autón. A nagybeteg író állapota iránt igen nagy az érdeklődés."

124 A család október 29-én késő este elbúcsúzik tőle. Az író október 30-án meghalt. Összefoglalás Gárdonyi életének utolsó tíz esztendejét vázolta fel ez a dolgozat. Gárdonyi visszavonult ugyan, de kapcsolatai a külvilággal nem szakadtak meg. Ezek az évek a külvilágnak passzívnak tűntek ugyan, de mint ahogyan az a megmaradt kéziratos hagyatékból kitűnik, nagyon is aktív írói magatartást takarnak. Gárdonyi továbbra is írt regényeket, novellákat, amelyek nagy része folyamatosan jelent meg, illetve tartogatott halála utánra is olvasóinak meglepetéseket. 122 GÁRDONYI Géza, é. n. 178-179. 123 TÓTH Tibor, 1990. 333. 124 Magyarország, 1922. 247. sz. 419