Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Király Júlia: Gárdonyi Géza utolsó évei az Egri Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékának tükrében

művei ne egyszerre jelenjenek meg, hanem évente adjak ki egy-két könyvet. Azt mondta, úgy akar tovább is a közönség elé kerülni, mintha élő író volna, évente egyszer-kétszer, mindig új meg új könyvekkel, hogy mennél tovább, mennél hosszabb ideig maradjon a közönség számára dolgozó, eleven író."

56 Gárdonyi a forradalomban Gárdonyi József édesapjáról írt könyvében részletesen beszámol 1918 és 1919 forradalmi eseményeiről.

57 Altalános volt a zavar és a rémület. Gárdonyi maga is életét, munkáit, könyveit féltve megy be a karhatalmi népbiztoshoz, hogy védelmet kérjen. A budapesti irodalmi élet is nagyon zavarossá vált. A Petőfi és a Kisfaludy Társaság megszűnt. Nyomdák és kiadók szűntek meg, újságírókat bocsátottak el. A Magyar Tudományos Akadémia elnökét és főtitkárát felmentették. Üléseket az Akadémia további rendelkezésig nem tarthat. Gárdonyit beválasztották a Vörösmarty Akadémia tagjainak sorába, tudta és beleegyezése nélkül. Tiltakozó leveleit válaszra sem méltatták. Kellemesen érintette viszont Gárdonyit, hogy az 1919. október 6-án megalakult Magyar írók Szövetségének alelnökévé választották. Ezzel a lépéssel viszont magára haragította Bródy Sándort, aki nyílt levélben tagadta meg barátságukat.

58 „Géza, te igazi költőnek és valóban kereszténynek születtél, úgyis éltél szívedben és a válladon hordozván a szent jelet. Nemes, bátor és te voltál. Rád haragszom. Neked helyt kellett volna állanod és nem mohón sürgősen elhelyezkedned. Mert a gyors, a vad düh voltaképpen csak az elhelyezkedések egy mániákus tévedése volt. És te, a hívő odaállottál mindjárt a hitetlenek közé. Minden külön megnyilatkozásodból külön beteg lettem. Mi történt veled? Már volt ilyen ügy, és Petőfi nem tévedett, kiállt, haragudott, vádolt és védett. Te, Gárdonyi, aki Petőfivel valóban az egyetlen verség vagy a ma élő költők között, egyszerre egy meggörnyedt, házsártos falusi tanító lettél. Féltél vagy talán a kenyeredet féltetted, akinek megvan a maga földje, örök jogú, mert örök termésű könyveid és külön még olyan puritán is vagy, hogy megélsz kenyéren és vízen. Galambszívem, Géza, odaszaladtál mindjárt a galambkufárok közé és ma is ott vagy, legalábbis ott mutatkozol. Próbállak menteni magamban, talán elbetegedtél, elöregedtél, annyi minden rossz történt az imádott és nálad jobban senkinél nem szeretett népeddel. Vagy valami idegen német vér tör ki rajtad? Én rajtam pedig íme kitört a harag, amelyről - hogy él bennem - nem is tudtam eddig. És mit titkoljam tovább? Isten veled, Géza, elbúcsúzom tőled erre a rövid életre, nem barátkozunk többet." Gárdonyi nem haragudott meg barátjára. A Nemzeti Újság újságírójának erről a következőket nyilatkozta: „Ugyan, szót sem érdemes rá vesztegetni. Mosolyogtam az egészen. Ugyan ki venné komolyan Bródy Sándort? Kár a dologgal sokat foglalkozni, csak ennek a bécsi folyóiratnak csinálnak reklámot, pedig nemigen érdemli meg. - Különben Bródy nagyon szépen írta meg a cikkét. Ez talán a legjobb írása, amelyet tőle az effajta levelek között 56 Világ, 1925. Lelt. sz.: B. 76.266.1. 57 GÁRDONYI József, é. n. 262. 58 GÁRDONYI József, é. n. 272-273. 409