Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Király Júlia: Gárdonyi Géza utolsó évei az Egri Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékának tükrében

Ebben a cikkben íródik le az is, hogy sokan miért értik félre Gárdonyit. „Pár esztendő előtt járt nálam egy pesti újság munkatársa, az ugyancsak csúffá tett. Beteg voltam, influenzás. Éppen le akartam feküdni, mikor rám nyitott. Rettentően fájt a fejem. De ha már olyan messziről idefáradt, hát csak felelgettem neki... Furcsa cikk volt az egész, valahogy azt lehetett kiolvasni belőle, hogy én itt holmi indiai filozófián töröm a fejem, meg hogy neuraszténiás bolond vagyok. Gondolhatja, mennyire restelltem a dolgot."

20 A győri Reggel munkatársa, Vais Rudolf, 1918 júliusában írta le Gárdonyinál szerzett tapasztalatait. „Gárdonyit gyakran látogatják. De nem szereti, ha valaki pusztán kíváncsiságból megy hozzá."

21 Gárdonyi válaszaiból kettőt emelek ki, érdekes bizonyos dolgokról ismerni az író saját véleményét. „A Göre-könyveket fiatal koromban írtam. Egyik este a szerkesztőségben humoros kéziratot kérnek, holnap igen száraz lesz a lap. Leadok egy levelet Göre Gábortól... Másnap jönnek: jó volt a levél, kellene azzal a bíróval még íratni! Adtam másik levelet. Ez is tetszett. - És jött az egész sorozat. Maga Mikszáth és több fővárosi apa mondogatta, hogy fiai a Göre-könyvekből tanultak szögediesen beszélni... Göre alakját külföldön is átvették." „Huszonegy éve jöttem el Budapestről. Újságíró voltam. Nagyon sokat dolgoztam. Súlyosan megbetegedtem. És eljöttem Egerbe meghalni vagy meggyógyulni. Tóth Béla is, Kiss József is igyekeztek lebeszélni. Elvesztem a kapcsolatot a fővárosi irodalmi élettől! Igaz, eleinte nehezen terjedtek el műveim."

22 A Fejérmegyei Naplóban cikksorozat jelent meg róla. Látogatója Bilkei Ferenc volt. Érdekes tényt tudunk meg ebben az íróról: „Amerikát szerette volna látni. Kész is volt a terv, hogy Kohányi Tivadarral beutazza az új világot. Ugyanis Kohányi Amerikában kiadta Gárdonyi munkáit. A honorárium az lett volna, hogy Kohányi fedezi az utazási költségeket. Persze, közbejött a háború és mindent feldöntött."

23 Gárdonyi sajtógyűjteményében van a Pesti Hírlap 1921. október 9-i száma. A cikk szokványosnak mondható, de ceruzával odaírta Gárdonyi saját megjegyzéseit. Egyik válasza így íródott: „- Életrajzomon dolgozom! Magamnak írott sorok, a magam gyönyörűségére!" Mellette ceruzával: „Nem ezt mondtam".

24 Következő válasza: „- Magyar írót kell olvasni és magyarul kell írni! A fordítás nem valódi! Csak az eredeti nyelv zamatos!" Mellette ceruzával: „Nem így!"

25 Még egy téma: „Amikor egy merész fordulattal arra célzok, hogy a legszebb elbeszélésnek a két kötetből azt tartom, amelyikben a tanító megszereti a parasztlányt, Gárdonyi kedves elpirulással mosolyog és őszintén bevallja, hogy az egyik legkedvesebb emléke Sályból." Mellette ceruzával: „Szó se volt róla".

26 20 Déli Hírlap, 1917. 57. sz. 2. Lelt. sz.: B. 76.240.1. 21 A Reggel, 1918. 113. sz. 2. Lelt. sz.: B. 76.279.1. 22 A Reggel, 1918. 113. sz. 2. Lelt. sz.: B. 76.279.1. 23 Fejérmegyei Napló, 1921. 133-136. Lelt. sz.: B. 76.284.1-4. 24 Pesti Hírlap, 1921. 225. Lelt. sz.: B. 76.258.4. 25 Pesti Hírlap, 1921. 225. Lelt. sz.: B. 76.258.4. 26 Pesti Hírlap, 1921. 225. Lelt. sz.: B. 76.258.4. 404