Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

tehetően egy olyan Markó által festett képről

169 esik szó, melyet Kovács másolás végett vitt magával, vagy másolás miatt kapott meg Markótól egy időre s most ezt kell úti okmányokkal ellátva visszajuttatnia Firenzébe. Az is lehet, hogy Kovács csak valamilyen közvetítő szerepet játszott, s Markó megbízásából kellett a festményt Metzberg báró címére elküldenie, de bármelyik variáció mellet döntünk, mindkét esetben a levél bizonyságul szolgál arra nézve, hogy Kovács már ekkor közelebbi kapcsolatba került Markó festészetével. Mégis inkább a másolás lehetőségét valószínűsítik azok a ránk maradt szignálatlan kis olajmásolatok, melyekből az Egri Képtárban is található néhány s amelyek hátoldalára Kovács mindig ráírta: „Másolat Markó Károly után."

170 így azon sem csodálkozhatunk, hogy, a Róma látképét felidéző akvarelljén felfedezhetünk olyan elemeket, melyek Markó hatásáról tanúskodnak. Azon sem csodálkozhatunk, hogy Kovács monográfusa, Ludányi Gabriella két egymástól eltérő elemzést ad a képről.

171 Az előkerült levél ismeretében azonban biztosra vehetjük, hogy Kovács és Markó között már 1843 nyarán nem csupán személyes, hanem művészi kapcsolat is fennállt. Tovább vizsgálva ezt az 1843-as levelet, az utóiratában a következő olvasható: „Károlyi gróf úr megbízott ugyanis, hogy győzzem meg önt, hogy nyáron jöjjön Florenzbe[...]" Mivel a levél előzményeit és folytatását sem ismerjük e mondat értelmezésével óvatosnak kell lennünk. Miért hivatkozik Markó Károly Károlyi grófra? Talán megbízással akarja a gróf ellátni a fiatal festőt Firenzében? De arról miért nem a gróf értesíti Kovácsot? S mit jelenthet a mondat folytatása: „[...Jlegközelebb többet írok, mert még többet kell kérnem Öntől. " A helyzetet s tulajdonképpen a levelet magyarázza Kovács önéletrajza, melyben a következő olvasható: »[...]! 843 ban az ifjú Markó Károly, híres hazánkfiának legidősebb fija, Atyja által Rómába küldetvén, családi teendők végett, s szülői által is meg az ifjú által is meghiva a család látogatására útnak indultunk, még pedig „vetturióval" mert a művészek rendesen iljeneken utaztak.«

172 Ennyi adatból a helyzet nem magyarázható meg pontosan, mégis az önéletírás adataival összevetve - miszerint Kovácsot 1843 nyarán már Markóéknál találjuk - arra kell gondolnunk, hogy ez a gróf ötleteként előadott felajánlás, miszerint Kovács menjen Firenzébe, meghívásnak minősíthető. A levél tiszteletteljes hangneme, valamint a két festőnek egymásra utaltságára való célzás, nem annyira a tanító és a tanonc viszonyát, mit inkább két művész egymás iránt érzett 169 „Táj szarvasokkal" című festményt a Markó monográfia nem tart számon ebből az időszakból. Az viszont elképzelhető hogy Kovács Markónak ezt a képét lemásolhatta, hiszen maga is említi, hogy több képét is lemásolta. »[...] az Öreg Úr után sok rajzokat és olajbani tanulmányokat másoltam[...]« In: KOVÁCS Mihály 1992.38. 170 Ilyen például a Markótól a Részlet a Római Campagnáról Ceraizes mellett, 1843, olaj vászon 76x100,5 cm (Budapest, MNG Ltsz:3081.) Kovácsnál pedig: Sziklás táj alakokkal, Markó után festé Kovács M. olaj, vászon 19x25 cm (Eger, Dobó István Vármúzeum Ltsz: 55.83.); Tengerparti táj szivárvánnyal olaj, vászon 18,5x22,5 cm (Eger, Dobó István Vármúzeum Ltsz: 55.86.) 171 Az 1981-ben a MNG-ban rendezett Művészet Magyarországon 1830-1870 című kiállítás katalógusában (In. Idézett mű: 439.) még a Markónál 1843 nyarán tanultak összegzéseként tartja számon a képet, az 1987-ben megjelent monográfiában, Kovács önéletrajzi adatainak ismeretében viszont már a Markó körétől eltérő, realisztikus hangvételű képként elemzi. (In: idézett mű 2. színes kép) 172 Szülői általi meghívásnak tekinthetjük az előkerült levelet, a fiú általi meghívást pedig természetesnek vehetjük, hiszen régóta, még bécsi tanulmányaik idejéből ismerték egymást. KOVÁCS Mihály 1992.32. 386