Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Cs. Schwalm Edit: A csipke alkalmazása Heves megye női viseletében

Többféle szabásformájuk is ismert: 1. Testhez simuló, a szoknya derekáig érő, legtöbbször magasan záródó nyakkal (néha egy kis enyhe, lekerekített nyakkivágással). Elöl minden esetben gombbal záródnak. Egyes falvakban válluk keskenyebb, nincs összevarrva, szabályozható a hossza (pl. Kisnána). Általában azonban szélesebb, összevarrt vállúak. Az egész megyében ismert, általános forma. 2. Az előző típust deréknál megtoldják egy 10-15 cm széles lerakott, levasalt fodros résszel (Gyöngyös és Eger környéki falvak). 3. Az alapformához csak hátul toldanak egy kis szögletes, vagy fodros darabot, „farkat" a mellény anyagából. Neve: „farkas pruszlik" (Egerszalók, Heréd). 4. Csak Egerben viselték a következő típust: testhez simuló, elöl végig gombos és a derék fölött 5-6 cm-re végződött, így a felsőszoknya és a lajbi között kilátszott az ingvállból egy darab, amit megbuggyantottaV

5 A pruszlikok egy részénél nem alkalmaztak díszítést, legfeljebb a hát karcsúsító vonalát emelték ki egyszerű zsinórral vagy tűzéssel, vagy a gombolás pántja készült bársonyból. Ezeket még selyem, kasmír vállkendővel viselték, ami eltakarta volna a díszt. Vállkendő, nyakravaló kendő alatt akkor varrtak széles fémcsipkét (arany vagy ezüst színűt) a mellény karöltőjére és a hát karcsúsító vonalára, ha vékony gyolcs vagy tüll volt a kendő anyaga. Ekkor kivillant alóla a díszítmény. Az is előfordult, hogy a nyakravaló kendőt olyan kicsire hajtották, hogy a sarka még hátközépig sem ért. Ekkor is kilátszott alóla a díszítés. Amikor azonban a női viseletből elmaradt a vállkendő, a lajbik díszítése egyre gazdagabb, zsúfoltabb lett. Ezt bizonyítják a XX. század elején készített fényképek, képes-levelezőlapok is. A csipkedísz (fémcsipke és selyemcsipke) vonulhatott a mellrész fölött a vállon át a háton, körben a mellényen. Haladhatott hosszában a hát karcsúsító vonalánál és elöl a gombolás mellett. A nyakat körben és a mellény alját gyári selyemcsipkével szegélyezték. A díszítmények általában a szabásvonalakhoz igazodtak. A fémcsipke kísérő díszítőeleme a fémzsinór, a selyemcsipkéé gyöngy és flitter. A legdíszesebb lajbik, női mellények Felnémeten készültek a XIX. század végén, a XX. század elején. Ezek nyakkivágását, karöltőjét, alját keskeny gyári selyemcsipke szegélyezi. Hátukra, mellrészükre és a nyak vonalát követve körben többsoros csipke van varrva, amit még sűrűn kihímeztek flitterrel, üveggyöngyökkel. Gyakran az alapanyaguk is mintás selyem. Néprajzi gyűjteményünkben ezek a legzsúfoltabban díszített viseletdarabok. Felnémeten több olyan varróasszony, specialista is volt, aki ezek készítésével foglalkozott.

36 A díszes galárisos pruszlikokat főleg fiatal lányok hordták. A mátraalji falvakban gyűjtéseink során kevés pruszlikot találtunk. Ennek talán az is lehet az oka, hogy az ünnepi női viselet alapanyaga itt sokáig a kékfestő. Az ebből készült szoknyát általában egybevarrták a pruszlikkal, a neve is pruszlikos szoknya vagy mellyedzős szoknya. Ezt nem díszítették, ingvállal és rojtos selyem vállkendővel viselték. Kisnánán olyan érdekes adatot találtunk, hogy a selyem bruszlikot is összevarrták a szoknyával. Az 1940-es években kezdték a szoknyáról lebontani és különválasztva viselni, amikor már a viseletet is kezdték elhagyni. Női ujjasok A gyári anyagok terjedése a XIX. században a pruszlik megjelenése mellett a viselet többi elemére is hatással volt. Megváltozott a szoknyaviselet, és a korábbi vászon ingváll 35 CS. SCHWALM Edit 1985. 55. 36 A leírókartonokból kiderül ezek neve. Több olyan is volt, aki éveken át dolgozott, s a pruszlikok mellett női ujjasokat, blúzokat, szoknyákat is varrt. 330