Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Császi Irén: „Isten dicsőségére állíttatta” Útmenti keresztek és Mária-képek Eger környékén

LIMBACHER Gábor 1991 Máriácska Káponkája Vázlat a népi unio-mystica egyik tárgyi megjelenéséről. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 245-282. 1993 Mária-kápolnák és az öltöztetős Mária-szobrok kultusza Nógrádban Néprajzi Értesítő LXXV. 181-204. 1994 Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében. Ház és ember 9. 135-158. 1995 A Kápolnák néprajzi kutatásáról. Vallásos népélet a Kárpát-medencében. Népismereti tanulmányok és közlések szerk. Barna Gábor 17-31. MALONYAY Dezső 1922 A magyar nép művészete, A palócok művészete Budapest, 192-194. PELLE Béláné 1970 Heves megye földrajzi nevei I. Az egri járás. Szerk. Papp László - Végh József 146-157. PÓCS Éva 1983 Tér és idő a néphitben Ethnographia XCIV. 177-206. RÉTHELYI Jenő 1984 Útszéli keresztek Keszthely környékén. Ethnographia 53-80. TÜSKÉS Gábor 1980 Útmenti és temetői kőfeszületek Abaliget-Orfű környékén. Ethnographia XCI. 98-112. VEREBÉLYI Kincső 1993 A hagyomány képei, Folklór és etnográfia 74. Debrecen 133-138. VIGA Gyula 1985 Kőmunkák egy bükkalji faluban, Debrecen Irén Császi „ Zu Ehren Gottes errichtet" Marterln und Marienbilder in der Umgebung von Eger Die Studie hat das Ziel, Wegkreuze und Marienbilder in Egerszalók, Egerszólát und in deren Gemarkungen und die mit diesen verbundene Bräuche festzuhalten. Mit Hilfe der Eintragungen aus der ersten Hälfte des XVIII. Jhs. und der Mitte des XX. Jhs. über die Stifter der aufgestellten religiösen Objekte können 15 Wegkreuze und 3 Marienbilder wie folgt identifiziert werden: wer hat diese wo errichtet, wann wurden sie repariert oder eventuell an einen anderen Ort umgesetzt. Egerszalók ist ein bekannter Gnadenort der Schmerzensmutter im Paloczenland. Ein Gegenstand der Marienverehrung ist das Gnadenbild der Schmerzensmutter über dem Hauptaltar der Kirche in Egerszalók. Durch dieses Bild wurde die Aufstellung der Marienbilder, Pieta-Statuen und Wegkreuze angeregt. Nach dem Willen der Stifter dienten sie öffentlichen Zwecken, wie Markierung von Grenzen und Eigentum, in anderen Fällen waren sie aber persönliche oder familiäre Andenken. Eine Kreuzerrichtung aus persönlichen Gründen konnte mit der Absicht einer Verteidigung, Danksagung oder Erinnerung geschehen. Die Meister, die die Kreuze schufen, waren Steinmetze aus Eger, wie Kienle, Ivánszky, Manglitz, Minárovits, Krizsán oder Abkömmlinge der Steinmetzwerkstätten in Eger. Neben den Steinbrüchen waren die Dörfer Egerszólát, Demjén, Sirok und Szomolya auch Zentren der Steinmetzarbeit. 318