Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosság Hevesen

9. Nagy böjtön áltálig a vármegye limitációja szerint elegendő húst tartozik adni. 10. A sakterség végett semmi szín alatt hibás, pangott húst ne mérettessen. 11. Ha mindezeknek becsületesen eleget nem tesz, a méltóságos uraságok bármely időben rajta kiadhatnak elvesztvén a 200 ezüst forintot. 12. Semmi egyes uraságtul nem függ ugyan, de bármelyik hijányosságát tegyen panaszt a főszolgabíró úrnak viheti. Mindezekre magamat kötelezem. " aláírás Az árendás kérésére a következő kiegészítések történtek: 1. A 2. pont alatti árendát negyedévenként fizetheti. 2. A 3. pont alatti 200 pengó' cautiot elengedik. Tavasszal az uraságok fognak neki kertet adni és abban istállót építtetni és körül árkoltatni. A mészárszék felügyeletével 1831-ben Szabó Imrét bízták meg, hogy a kisebb visszaéléseket szóbeli fenyítéssel végezze, a nagyobbakat pedig a directornak vagy a járási szolgabírónak jelentse be. 1846-ban a hús comissárius tisztséggel találkozunk, amikor Nagy Sámuelnek 75 ft fizetést adnak ki ezért a munkáért. Szükség lehetett a mészárszék felügyeletére az iratokban található panaszok, bejelentések miatt. Az 1831. december 27-i közgyűlésen foglalkoztak Nyírő Jánosnak a mészáros árendás és a székálló legény elleni panaszával. A székálló legény nem csak goromba szavakkal illeti a földesuraknak húsért járó cselédjeit, hanem hamisan is szokta mérni a húst úgy, hogy 3 fontnak fél font híja is szokott lenni. Az árendás azt nyilatkozta erről, hogy ő a sóházaknál használni szokott rendes mázsával méri ki a legénynek a szikkadt húst és elmérésre minden mázsától ki szokta adni a két font húst. Az árendás annak nem oka - mondja, ha a legény csal. A székálló legény azt felelte erre, hogy neki oly csekély a fizetése, hogy abból, hacsak nem segít magán, meg nem élhet. Az árendás büntetés terhe mellett ne nézze el tovább az ilyen nyilvános visszaélést - határozzák -, és köteles a székálló legénynek olyan fizetést adni, hogy ne legyen kénytelen az ilyen hamis tolvajsághoz ragaszkodni. A legényt ezúttal szóval, máskor pedig „érzékenyebben" fogják megfenyíteni. 1823. december 30-án viszont a mészárszék árendás panaszolta el, hogy a „helybeli zsidóság a sakter által feles számmal bárányokat kóseroltatnak a maguk számára, és mivel a zsidóknak a bárányt megvenni nem szabad, azt a mészáros tetemes kárával eladják. A mészárszék árendás panasza helyesnek találtatván, a helybeli zsidóságnak ezentúl a kóser bárány vágattatás confiscatio büntetés alatt megtiltatik, a mészárosnak ellenben szoros kötelességül tétetik, hogy a zsidóság számára mindenkor elegendő kóser bárányhúst tartson a székben."

30 A mészárszék árendából befolyt jövedelem mellett a közbirtokosságnak rendszeres kiadást is jelentett a működtetése, a mészárszék épületeinek felújítása. 1838-ban írják, hogy „a mészárszék körül 2 esztendők alatt tett javítási költség 63 fi 21 kr. " 1843-ban a mészáros lakásnál végzett üveges munka 6 ft, a közös mészáros lakásnak újbóli építésére egyszer 798 forintot, másodszor 475 forintot fizettek. A lakatosmunka (13 ft 43 kr) mellett az istálló és a kút javítása 22 ft 25 kr-ba került. 1845-ben a mészárszéki kúthoz vettek egy vá//tínak való fát és kifaragtatva, valamint a helyszínre szállítva fizettek érte 12 ft 30 kr-t. 1851-ben a kút gémjét kellett cserélni 1 ft 40 kr-ért. A mészárszékbe való húsvágó tőkét is a közbirtokosság vette, 1852-ben 5 forintba került. 30 HMGy. 98.1.31. 279