Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosság Hevesen
Érdemes közreadni a cédulaháznál 1843-ban végzett munkák adatait: „Márc. 28:Vásári cédulaháznál ablak táblákon s ajtókon tétetett aprólékos kováts munkáért 1 ft 28 kr Marc. 28: Ugyanottani négy karszék kijavítása megerősítéséért asztalosnak 2 ft 30 kr Apr. 1: Cédulaház falából kitágult és kihullott kövek berakása és egyéb újításért kőművesnek 50 kr Apr. 4: Azon épület hátulsó szoba ajtajára haszonvehetetlenné vált rósz pléh helyett más vétetvén 3 ft Apr. 14: Cédulaháznak egész kimeszelésére s további szükségre vett egy pár meszelőért 36 kr Apr. 13: Cédulaháznak egész kicsinosítására, újítások helyre hozására vett egy kila mész 2 ft Apr. 19: Cédulaháznak külső részei kimeszeléséért 1 ft 15 kr Szept. 30: A közös cédulaháznak a múlt tavaszon a tsinosítás alól kimaradt kímínye majdan igazításához vett egy véka mészért 54 kr Dec. 18: vásári cédula házhoz készített két öles egy pár fenyő létráért asztalosnak 7 ft 30 kr" A külső cédulaház előtt állt a marhaakol az inventárium szerint, és valószínű, hogy az épület hátulsó kisebb szobájában és konyhájában lakott a számadásokban évenként 25 forint bérrel szereplő akolgazda (1838), cédulaházi gondviselő akoly gazda (1844), cédulaházi lakó akoly felvigyázó (1846), cédulaházi aklos Nagy Pál (1849), illetve aklos (1851). Az akol javítására évenként költenek: 1838-ban zár igazítása, 1843-ban a kerítés javítása, a karfák évenkénti újítása, 1849-ben pedig „a vásári akolnak a császári hadsereg álal tett elpusztítása helyre hozására 57 ft 30 krt-t" fordítottak. Az akolban birkát is tartottak, hiszen 1844-ben az „akolba zárt birkák által tétetett rontásoknak" a helyrehozatala szerepel kiadásként. Mint korábban már volt róla szó, 1888-ban új akol építését írják elő a vásárbérlő számára. 1898-ban egy alispáni leirat a hevesi nagy vásártéren a lóvására területét fa korláttal vagy árokkal leválasztandóvá teszi. A közbirtokossági gyűlés határozata szerint az árokkal való kerítést választják úgy, hogy a lovak felhajtása egy helyen történjen, mivel a vásárban egy állatorvos van alkalmazva. Ugyanezen az október 24-i gyűlésen - amelyen 7 közbirtokos jelent meg - foglalkoztak a Földművelésügyi Minisztérium, a megyei alispán és a járási főszolgabíró azon intézkedésével, miszerint „a közbirtokosság a heti piacok tartamára is köteles okleveles állat-orvost alkalmazni... A járási állat-orvos szemben a közbirtokosság ajánlatával minden heti piactól 3 forintot követel. Ezen összeg túl magas, mert egy évre 156 ft-ot tenne ki. " Határozatot hoznak, hogy az állatorvos követelését túl magasnak tartják, mivel a heti vásárok rövid időtartamúak, ekkor csak sertéseket árulnak, az állatorvosnak nincs sok elfoglaltsága a vásárban és a magángyakorlatát ezeken a napokon is teljesítheti. Megbízták az elnököt és két közbirtokossági tagot, hogy tárgyaljanak a díj mérsékléséről. A vásárban vitás kérdések fölötti bíráskodásra is sor kerülhetett. Erre utal az 1846-os számadásban szereplő kifizetés: 15 ft a „vásári bíráskodási honorárium" a járási főszolgabíró és az esküdtek részére. A piaci cédulaház inventáriumában szerepelt 1844-ben két vízipuska, ami tűz esetén kerülhetett használatra. Valószínűleg azokról van szó, amelyeket 1838-ban készíttetett a 277
