Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosság Hevesen
ta egyenlő részre szabták, amelyeknek is négy része Török Ferenc maradékinak, az ötödik rész pedig Babocsay Judit örököseinek fog maradni. 5 A XVIII. század elején Heves megye nagy területein az egykori Nyáry-birtokok örökösei voltak a földesurak. A Nyáryjószág egyik felét Hallerék örökölték, a másik felét pedig négy egyenlő részre osztva a „négy línea" családai (Bossányi, Orczy, Szunyogh, Török). 1743-ig ezek a családok és Hallerék minden faluban - így Hevesen is - birtokközösségben éltek egymással. Minthogy azonban Hallerék nem sokat törődtek itteni birtokaik fejlesztésével, a betelepülő jobbágyok inkább a nekik több kedvezményt biztosító négy línea neve alá szállottak és Bossányinak, Orczynak fizették a jobbágyszolgáltatásokat. így Haller, aki a közös jövedelem felére volt jogosult, hamarosan kevesebb jobbágyházzal rendelkezett, mint a négy líneának egyenként csak egynyolcad részt birtokló családjai. Ezért Haller Sámuel a közös földesuraság megszüntetésének eszközéhez folyamodott, hogy megcsappant jobbágy telkeit kiegészítse a többiekéből. Mint főbirtokos 1743-ban Heves megye törvényszéke előtt osztálypert indított a négy família ellen, s ennek eredményeként valamennyi érintett faluban végre kellett hajtani a belső jobbágytelkek és külső szántóföldek, rétek szétválasztását az eredeti birtokaránynak megfelelően, hogy minden falu egyik fele Halleré legyen, másik fele pedig további négy részre osztva a négy línea családaié. 6 Haller mint felperes a telkek, házak felosztását kérte, és az alispán ezt az osztásmódot alkalmazta. Hevesen a megosztás 1744-ben történt, amikor a helységet 50 házhelyre rendelték. Továbbra is közösen hagyták a földesurak a kocsmát, a mészárszéket, a vendégfogadót, a menház boltját. 7 1761-ben Haller Sámuel, a négy línea és Babocsay Judit örökösei ismét megállapodtak, és ekkor a különválasztott szántóföldek, rétek állattartásban való közös használatában egyeztek meg. 8 Három nyomásra osztják a határt. „Minden calcaturán fekete földből úgy mint homokosból a mi quintalitásunk (ötödrészünk) kijöjjön. Szakasztassék rétnek annyi, amennyi elégségesnek láttatik és az állandóan maradjon kaszálónak. " A nyomásos területek betakarítása után legeltetésre minden közbirtokos szabadon használhatja: „Ne is legyen szabad akár egy földes uraság különösen akár pedig valamely líneának közönségesen (közösen) maga jussát a többi földes uraság vagy annak jobbágyainak marháitul elrekeszteni és áztat tilalmassá tenni, hanem úgy legyek egynek közönséges hasznára, mint másiknak Ide értetik a kaszáló rét is: hogy minek utána arrul a széna felvétetődik, senki maga részit különösen meg nem tilalmaztassa, hanem közönséges haszonra hogyan tartozzék, kivéve áztat, hogy ha jobbnak ítélnék közakarattal az földes urak további haszonra való nézve annak megtilalmazását. Amely foglalások az közönséges gyepekbül, akar szántóföldhöz, akar a helységhez valakinek részéről estek ekkoráig, azok úgy meghatároztassanak: hogy ez után az osztály után senkinek az közönségesbül foglalni szabad ne légyen. Minek utána minden esztendőben egyik nyomás szabad marha járás föld lészen, kutak az marhák szükségére egyes akarattal tsináltassanak, azoknak alkalmatos helyet magok a földes urak mutassák ki, nemkülönben azoknak tsináltatásában minden renden lévő földes uraság jobbágyai... vegyenek részt. " 5 OL. P.518/4. R. No.31. Az adatot Báryné Gál Editnek köszönöm. 6 SOÓS Imre 1975. 47. 7 SOÓS Imre 1975. 260-261. HML. IV-9/d/l 1. No.244. 8 HMGY. Leltározatlan anyag. A továbbiakban nem hivatkozott adatok ebben a gyűjtemény-egységben találhatók. 264
