Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

Hatásra, átvételre csak ott gondolhatunk, ahol hasonló talaj adottságok, az egymással történt érintkezés ezt lehetővé tette. A vesszőboronával végzett munkák Takács Lajos megállapította, „hogy a tüskeborona korántsem fogható fel úgy, mint a boronák kezdetlegesebb, korábbi formája, melyet fokozatosan kiszorított a fogasborona".

174 Nagyon igaz ez a megállapítás, hiszen mindegyiknek megvolt a maga különálló feladata, melyet a másik nem, vagy nem olyan hatásosan tudott elvégezni. Lássunk most ezek közül néhányat. A szántás és a fogasolás után a kisebb göröngyöket ezzel dolgozták el. Ezzel kapcsolatban írják a múlt század közepén az Alföldről: „...részint a föld felszínének porhanyítására és egyenlítésére szolgál."

175 De még egy jó évszázaddal később is arról értesültünk, hogy azokat a rögöket, melyeket a fogasborona nem tudott szétmorzsolni, a tövisborona szétdörzsölte és ezért kemény talajon is alkalmazták.

176 Önálló szerszámként elsősorban porhanyós, homokos földre ajánlották, mert ezen a simítást tökéletesebben tudta elvégezni.

177 Átányban (Heves m.) a tövisboronát „...csatjával lefordítva rögtörésre, tövises részével pedig simításra használták".

178 A Tolna megyei Várongon, ha a nagy őszi esők után a szántás főfagyott, olyan lett, mintha pocok dúrta volna végig, ezért a tavaszi magokat nem lehetett rávetni. Ilyenkor megtüskézték vagyis tövisboronával elegyengették.

179 Általában a vesszőboronával a fogas által már összetört földet felaprózták, puhították, finomra dolgozták.'

80 Ezekhez a munkákhoz a tüskeborona sok esetben túl könnyűnek bizonyult, ezért valamivel a földhöz kellett szorítani. A Jászságból jegyezték, hogy a felszántott, majd megfogások földre vetett magot „...nagyjából sem takarná be, süheder fiát fekteté a komoly apa súly helyett a tövis boronájára". Karcagon a fogas- és a vesszőboronát összekapcsolták: „...melly hantokkal jól megterhelve csakugyan dolgot adott az elébe fogott négy lónak vagy ökörnek"

181 Ikvai Nándor az 1970-es években 65 településen figyelte meg, hogy mivel terhelik a vesszőboronát. Leggyakoribbnak találta, amikor ölfát, nehéz fagerendát helyeztek rá (25 esetben). Máskor hantot, követ, esetleg felszedett határkövet, gyeptéglát fűcsomót tettek rá. Az is előfordult, hogy gyermeket ültettek rá, esetleg a gazda egyensúlyozott rajta. A tárgyak között szerepelt: vasborona, zsákba rakott föld, kocsitengely, taliga- vagy kocsikerék. A bemutatás után úgy látta, hogy sem földrajzi, sem etnikai kapcsolatot nem lehet megállapítani és ilyen vallomás olvasható ki a külföldi irodalomból is.

182 Az elvetett mag betakarását is sokszor vesszőboronával végezték. Ebben megoszlottak a vélemények, hogy a gabonamagvakat elég mélyen juttatja-e a földbe. Régebben úgy 174 TAKÁCS Lajos 1965. 327. 175 MG. 1845. 1240. 176 Szánk, Móricgát Bács m. JANÓ Ákos 1982. 85. 177 MG. 1844. 62. 178 FÉL Edit - HOFER Tamás 1961. 22. 179 TAKÁCS Lajos 1965. 323. 180 IKVAI Nándor 1981. 291. 181 GL. 1851. 1084; MG. 1844.604. 182 IKVAI Nándor 1981. 290. 247