Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

19. kép. A fogasboronák kiszállítása a földekre. Mátyóc. Ung m. 1929. szántás után mindjárt fogasoltak, mert ilyenkor tudták leghamarabb széthasogatni a göröngyöket.

89 A történeti és az új adatokat lehetne továbbsorolni, mert általánosnak mondható, hogy a szántás után mindjárt következett a boronálás. Ennek célja vetés előtt a hantok, rögök összetörése. A XVIII. század második felétől kezdve a mezőgazdasági szakmunkák azt is ajánlják, hogy még a szántás előtt az ugart vasboronával törjék fel. 1780: „Nyáron, mikor a munka a nélkül is szoros, a szántás, vagy a keverés helyett azzal (ti. vasboronával BI) az ugar földeket felvájni, kinyitni, és a dudvát belőlök ki-lehet szaggatni".

90 Talán a fogasborona jelentősége nagyobb lehetett, amíg általánosan kézzel vetettek és az alávetést és a hegyibe vetést általánosan gyakorolták, „...a bevetendő föld először jól megfogasoltatik, hogy a felülete egyenlő legyen, melyre a mag elvettetik, fennyeden alászántatik, ezt hívják alávetésnek (kiemelés BI); ezen gyakorlat mostanában igen lábra kapott...". Tehát a munka sorrendje: Boronálás fogas boronával+vetés+alászántás. „Hegyibe való vetés az, hogy a föld megszántatván, a mag hegyibe szóratik s befogasoltatik, ezen vetésmódot gyakorolja nagyobbrészt a gazdaközönség...".

91 Szolnok megyében az alávetés még néhány évtizeddel ezelőtt is élt, de napjainkban sem ismeretlen.

92 Itt tehát a munkamenet: szántás+vetés+fogasolás. Ehhez azonban még egy a kettőt egyesítő eljárás 89 NAGY Gyula 1965. 122. 90 Mezei gazdaság folytatásárúi... 13-14. 91 FG. 1866. 65; a szóhasználatból megállapítható, hogy a szerző Hajdú-Bihar-Kunság találkozási helyéről származott. 92 PÓCS Éva 1974. 38-48. 234