Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig

Joó Imre lelkipásztor talán a legnehezebb időszakban végezte munkáját. A hívek nagyon szerették, tisztelték tudását. Csendes belenyugvással teljesítette, amit elvártak tőle ezekben a hitet próbáló időkben. 1955-ben nyugdíjazták, 15 évi szolgálat után. Mivel a lelkészlak, állapota miatt, nem volt megosztható, egy feljegyzés szerint megígérték Joó Imrének, hogy nyugdíjaztatása után is maradhat eddigi lakhelyén. (1955. dec. 7.) 1956ban meghívás útján Gulyás Istvánt választják meg lelkipásztornak Zsámbékról. Lakása megoldatlan, így a presbitérium kérésére 1956. nov. 26-án rendőri felszólítással költöztetik ki Joó Imrét és a feleségét a lelkészlakból. Az 1956-os forradalomban való tevékeny részvételük miatt Rózsa György és Nagy Sándor presbitereket rendőrségi őrizetbe veszik. Helyüket nem töltik be. A presbiteri gyűlésekhez is rendőrségi engedély kell. A tagok tiltakozásul nem járnak templomba, a megválasztott új tagok nem teszik le esküjüket. Elengedhetetlenül szükséges új lelkészlak építése. Ehhez a pénzforrást a meglévő telkek eladása útján biztosítják. 1958. áprilisában - attól félve, hogy elveszi a községi tanács - eladják a templommal szembeni 475 D-öl telket. A lekészlak alapkövének letételére 1958. júl. 13-án kerül sor. 1959-ben a tagok összesen tízezer forintot ajánlanak fel az építkezésre, az egyházközség kölcsön felvételére kényszerül. A lelkészlak felépül, a közös munkára a hívek ma is örömmel emlékeznek. Ezekre az évekre mégsem az összefogás jellemző elsősorban. A gyülekezeti élet nem jó, a presbitérium minden kötelezettséget megtagad. Vargha Lajos több, mint 10 évig harangozott szinte ingyen, most 26.400 Ft-ot kér per útján is. Ellenszenvet kelt a hívekben, hogy az egyházközség mindig több egyházfenntartási járulékot kér, míg a róm. kat egyház kevesebbet. 1967-ben a presbiterek távolmaradása miatt egyszer sem sikerült határozatképes gyűlést tartani. A lelkipásztor a hívekért küzdő, de végsőkig elkeseredett ember. Helyzetét magánéletének gondjai is nehezítik. Egyik levelében így jellemzi a gyülekezetet: „Hevesen van egy kiöregedőkből álló kis gyülekezet, egy romló templom s gyötrődő pásztora a szétszéledt nyájnak. Isten tudja, hogy mi lesz velünk. Keresztelünk, temetünk, prédikálunk..."

73 1970 augusztusában Gulyás István lemond állásáról, és 1971 októberéig Szilva Sándor esperes, átányi lelkész látja el a lelkészi teendőket. Ezután Nagy Lóránd foglalja el az állást beszolgáló lelkészként. Nagyapja, Nagy Ferenc 1866-tól 1874-ig volt Hevesen lelkipásztor. Nagy Lórándot komolysága, türelme miatt becsülte a gyülekezet. Ifjúi hévvel fogott bele a templom renoválásának megszervezéséhez. Segélyeket kért, adományokat gyűjtött az egyházkerületben, és szerte az országban. 1973 májusára elkészült a templom teljes felújítása.

74 A renoválás történetéről a következőket jegyzik fel: „Meg kell állapítanunk, hogy Nagy Lórándot valóban a jó Istenünk adta ide a hevesi egyháznak. Az ő nagy ambíciója, fáradhatatlansága, Istenben bízása, nagy jóakarata tette valósággá... a templom renoválását. Nem panaszkodott sohasem, de mindig mosolygós, kedves volt mindenkihez, erején felül dolgozott. A sok munkában szinte elégette önmagát, 1973. szeptember végén agytrombózis érte és sok szenvedés után 1974. január 22-én magához vette az Úr megfáradt szolgáját. Noszvajon pihent meg." (1974. mára 21.) A presbitérium tervezte, hogy emléktáblát állít Nagy Lóránd tiszteletére, de ez mégis elmaradt. Ezután újra Szilva Sándor végzi a lelkészi munkát, majd 1976 júliusától Abuczky István beszolgáló lelkészként Makiárról. 1978 áprilisában Tímár Pálné beosztott lelkészként kerül az egyházközség élére. 1979-ben lefestik a templomtornyot, a hibás kövezetet 73 H.Ref.Ek. Irattár. 35/1969. 74 Reformátusok Lapja 1973. április 308