Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

levelében beszámol arról, hogy Kubinyi Ő nagysága

118 vezetésével ülést tartott az egylet, mely azt a határozatot hozta, hogy a rendelkezésükre álló pénzből megfestetnék Weber Mátyását és Kovács Árpádját a Nemzeti Múzeum számára és már ki is mérte a helyet, ahová ki szándékoznak állítani. A kiállítást a főherceg és Hildegard Hercegnő is megtekintette, akinek nagyon tetszett a kép, melyről Kubinyi Ágoston biztosította Kovácsot. Ebben a február 15-i levélben ír arról is, hogy „az Öreg uram (Báró Orczy is) itt volt, el volt ragadtatva és azt monda, pert indít ellened, mert annak a képnek övének kell lennie, nagyon meg volt lepve, egész nap csak arról fantazírozott, hogy még oly szépet tőlem nem látott soha." Ebben a levélben írt arról is, hogy olvasta a Pesti Lloydban az Árpád első kritikáját is, melyet sajnos a Weber család egyik személyes barátja írt, aki „recenzió helyett összehasonlításba ereszkedik és határozottan Mátyásnak adja az elsőséget, Árpádon a szépségét meg sem említi, hanem csak az elvégzést dicséri meg rajta - én pedig szerettem volna ha legalább a fő személy és fő csoportozatra vonatkozóan a publikum előtt nyilatkozott volna, mert Árpádnak egész szépsége és értéke azon van koncentrálva, valamint Mátyásnak a gyengesége a főalakban áll; továbbá a typusba a magyar szellem és lélek felfogásába bele nem ereszkedik, holott... ezen elősorolt előnyöket még magyar képen nem láték, ebben művész és nem művész megegyezett..." E néhány, a levelekből vett idézet alapján - melyek még oldalakon keresztül sorolhatóak lennének - felmerülő szituációk színes képet festenek elénk a kor művészeti életéről főként Pesten, a műegylet működéséről, az arisztokrácia művészethez való viszonyáról, a kritikák hatásáról, a művészek közötti kapcsolatokról... Igen érdekesek azok a Bécsben íródott levelek is, melyek a készülőben lévő műlap minőségéről számolnak be. „Ritter Sándor úrtól is ott várt egy levél a'melyik még azon nap ide érkezett, mikor én elmentem, (Drezdában volt) s amelyre tüstént kellett volna válaszolni - csak gondolod Bélám - a műegylet tisztelt tagjai azon híres próba nyomatot mely oly dicsőségtelenül sült el, elküldték Lemercierhez kijavítás végett, abból soha becsületes lap nem lesz, de a'semmit sem tesz, hisz elég hogy 400 p.ftot meggazdálkodtak mellette, mert Hanfstaengel annyival drágább lett volna. Ritter Sándor ugyan tudom, hogy azon volt és Miklós bácsi, hogy Hanfstaengel csinálja de a többség letorkolta őket, ha ellene ki akarsz kelni, nincs még itt az ideje még a lapot magad nem látod - így Árpádot még jó darabig nem látod meg."

119 A következő mű, melyet Tarkanyival kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni a „Mohácsi temetés", 1853

m mely festmény az irodalmi műfajok erős hatásának egyik legszebb példája Kovács életművében. Moháccsal már 1848 előtt is számtalan költemény foglalkozott. Kisfaludy, Czuczor, Vörösmarty, Kölcsey sőt 1847-ben Eötvös, és 1848-ban pedig Petőfi is idézi e szomorú eseményt. A dráma műfajában Madáchot is foglalkoztatta ez a téma, majd 1854-ben Péterfalvy Szathmáry Károly (1931-1891) jelentette meg „Sirály" 118 Kubinyi Ágoston ( 1799-1873) A Nemzeti Múzeum igazgatója volt ebben az időben, botanikus, régész és természettudós. Nagy érdemei voltak a múzeum anyagi javainak megőrzésében a forradalom ideje alatt. 1845-ben kezdeményezője a Nemzeti Képcsarnok Egyesületének. Az Árpádot elsősorban az ő kérésére szándékozott a műegylet nagy méretben megfestetni, amire kezdetben meg is volt a pénz, de Kovács mégsem tudta velük a szerződést megkötni, mert a polgári templom számára készülő Assuntához fogott inkább hozzá, mely biztosabb megrendelésnek tűnt. 119 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához 1985. október 13.; a metszet in: Aranyérmek... 1995. p: 256. MNG Grafikai Osztály 1. sz.: G. 88.9. 120 Egri Képtár: 1. sz.: 55.119. olaj, vászon 43x53 cm 687