Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

meki kegyelettel és kimondhatatlan gyengédséggel szeretett) festette le, aztán atyjáét, testvér húgáét és magáét. ...Ezt követték sok kisebb nagyobb oltár képek különböző templomok számára, ....ugy hogy Tarkanyival való megismerkedésem és barátságom Isten áldás volt és maradt mindig."

77 Tarkanyihoz köthetően számtalan műve született Kovácsnak,

78 de amikor ezeket említjük nem csupán arra kell gondolunk, hogy a tudós papköltőt több mint hetven festmény megrendelőjeként vagy közvetítőjeként tarthatjuk számon. A művek megszületése szempontjából sokkal fontosabb az a megismerkedésüktől halálukig tartó emberi és szellemi kapcsolat, mely kettejük között kialakult. Ez a barátság nem csak tartalmilag és formailag, hanem érzelmileg is meghatározója volt az elkészülő festményeknek. A vallásos témájú képeknél, hiszen a református hitű festő nem minden esetben rendelkezett a szükséges ikonográfiái ismeretekkel, mint programadót is számon kell tartanunk Tarkanyit. Levelezésük a bizonyítéka annak, hogy Tarkányi mennyire szívén viselte festesz barátjának előmenetelét s Kovács mennyire komolyan vette a költő véleményét, hiszen alig akad festmény, melyről szót ne váltottak volna. Ennél a két, azonos művészi elveket valló, egyenrangú embernél, hasonló arányban dominált a művészi hivatás illetve kedvtelés, a hírnév keresése, s a kétségkívül őszinte hazafias lelkesedés és tettvágy. Emellett mindkettőjüket jellemezte a társadalmi elismertségért és az anyagi biztonságért küszködő furfangos polgárember mentalitása is.

79 Egyik életrajzírója sem mulasztotta el, hogy Tarkányi széles körű műveltségét, s különösen a szépművészetek iránti szeretetét ki ne emelje. Első szellemi tanítójának sokan Pyrker érseket tartották. Valóban elvitathatatlanok a fiatal Tarkányi elméjének épülésében azok az élménydús utazások, valamint az a tizenhat hónap, amit a súlyosan beteg tudós érsek mellett 1846 júliusától titkárként töltött. Ám már papnövendék korában született naplójegyzetei bizonyságot tesznek arról, hogy a művészetekkel szembeni érdeklődése és kritikus látásmódja korábbi keletű. Viperina József másodéves egri papnövendék korában kezdett el verseket írni, s mivel társai emiatt sokat zaklatták, a Tarkányi név alá bújt, s csakhogy ne ismerjék meg még keresztnevét is Bélára változtatta. 1839-ben vett először részt a Kisfaludy Társaság pályázatán a Honáldozat című versével (és ezt követően 1842-ben Az Indítványok című szatírájával és 1844-ben Az életből című tankölteményével), s miután Toldy (Schedel) Ferenc elismerő levelét megkapta elhatározta, hogy az addig csak lelkesült hírekből ismert Pestet meglátogatja. 1841-es naplójegyzeteiből kitűnik, hogy hazafias érdeklődése nem csupán a magasztalt nagy költőkhöz (Vörösmarty Mihály, Garay János, Vajda János, Fáy András), lapszerkesztőkhöz (Szaniszló Ferenc - „Religio és Nevelés") valamint Kossuth Lajoshoz, illetve színházi előadásokra vitte el, hanem hosszú időt töltött a Trefort Ágoston

80 által kezdeményezett első pesti műegyleti kiállításon is, majd ellátogatott a Tomola—Grimm-féle műkereskedésbe és magát Ferenczy Istvánt is felkereste. A szobrász nagyon szívélyesen fogadta műtermében, ahol Mátyás szobrának mintája már készen állt. Ferenczyt évekig foglalkoztatta a magyar történelem elmúlt eseményeinek, jeles alakjainak megörökítése, mint ahogy hasonló gondolatok foglalkoztatták az 77 KOVÁCS Mihály, 1992.44. 78 Lásd: 4. jegyzet 79 LUDÁNYI Gabriella, 1987. 30. 80 1838-1839-ben a Pesti Művészeti Egyesület szervezője és elnöke 677