Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

Balladái 2. Tarkányi Béla világi költészete Az állandó színezet, amely Tarkányi költészetén végigvonul, az a vallásosság. De nem érzéketlen lantja az általa imádott haza, a végtelen természet, a világias témák iránt sem. Attól az időtől kezdve, midőn Klopstock Messiásának fordítását megkezdte, kedve szívesen fordult az epika felé. Ami meghozta számára a sikert, s amely világi tárgyú költészetében a legszínvonalasabbnak mondható, azok a balladái. Greguss Ágost A balladáról írt tanulmányában kifejti, hogy a ballada: drámai dal. „Még ha mindig más és más arányeltolódással is, de mégiscsak kezdettől fogva epikai, drámai és lírai elemek viszonylagos egyensúlyán alapszik a ballada. Líraiságát azonban hagyományosan dalszerűségében, zenei fogantatásában látták. A műballada fejlődésének olyan kései, mondhatni utolsó szakaszában ... a líraiság már nemcsak az énekelhetőséggel, a dallal való összefüggése jelenti, hanem olyanféle szorosabban vett alanyiságot, mely a balladákat jelentékeny mértékig szubjektív alkotásokká avatja."

3 Arany János a következőképpen elmélkedik a balladáról: „Költői mesét kell alkotnunk, amelynek bizonyos formája is legyen, bizonyos kerekdedsége. Kezdete, fordulata és vége. S a balladának ez nem olyan könnyű. Ott egy alaphangból fakad fel a forma, minden egyes balladában másképp fejlődve. Feladatunk megkapni a balladai tárgy azon magvát, azon csírát mintegy, amelyből egy egész díszes virággá fejleszthető ki. Ha csak versbe szedjük, dialogizáljuk a mondai vagy történeti anyagot: azzal nem megyünk sokra."

4 Érdekes tehát megvizsgálni azt, hogy mennyire van jelen ez az „alanyiság", amely szubjektívvé avatja Tarkányi balladáit, mennyire líraiak ezek a művek. Imre László írja a ballada-író Aranyról: „Az Arany egyéniségében gyökerező tragikus életérzés a leginkább neki megfelelő műfajt találta meg a balladában, mert belé áramoltatta szinte teljes személyiségét, lelkiismerete rémlátásait és érzelmi bizonyosságát, s ugyanakkor mindez művészi távolítással, objektiválva állott elő, alig viselvén magán a szubjektivitás külső nyomait. Éltető nedveket, líraiságot, hőt nyert így a ballada, s mégis megőrizhette így tárgyiasságát."

5 Tarkányi személyiségét túlságos, már-már beteges érzékenykedés, határozatlanság jellemezte. Naplójában írja magáról: „... átfutva eddigi életpályámat, mely csupa ingatagság, kapkodás s igen nagy részben csak időveszteség. Megtudtam-e az időt becsülni, tanultam-e élni, választottam-e egy pontot, melybe minden tetteim összejöttek? egy vezércsillagot, mely után az indulat viharjai, a világ csábjai közt biztosan indulhassak? Mit ér a választás, ha nem tettem szerint, oh Istenem, hogy az ember ennyire ellenkezik önmagával."

6 Indulata viharjain, a világ kísértései, problémái között egy biztos utat talált, a hitét. Vallásossága egész életében meghatározó személyiségvonása volt. A vallásossághoz párosult a hazafiasság érzése a szívében, amely érzés balladáinak legfőbb ihletője lett. Honáldozat című elismert balladájának is ez legfőbb mozgatója. Isten az, aki széttekint a világban, s mindenhol csak a bűnt látja. Olyan ez a letekintés, mint Noé idejében, Mózes I. könyvében. Az emberek minden alkotása csak szüntelenül gonosz. A Tarkányi szerint legnagyobb bűn, gonoszság a hatodik versszakban, hangsúlyozottan kerül leírásra: 3 GREGUSS Ágost 1872. 190. 4 IMRE László 1988. 131. 5 IMRE László 1988. 132. 6 BENKÓCZYEmil 1910. 126. 639