Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Bitskey István: Balassi Bálint egri éveiről

Az akcióban a főkapitány már csak azért sem vehetett részt, mert a hivatalos békeidőben részéről ez igen súlyos diplomáciai bonyodalmat eredményezett volna, többek között ő volt az egyik felelőse a béke megtartásának. Más kérdés, hogy szemet hunyhatott az ilyenféle csetepaték felett, s természetesen mindkét fél igyekezett tagadni vagy kisebbíteni az alkalmi összecsapások jelentőségét. Veisz budai basa ezúttal is békeszegéssel vádolta meg a magyarokat s - miként az akkoriban szokásos volt - azonnal tiltakozó levelet írt a főkapitánynak: 37. Ezen nagy haragja Veisz basának, Azért igen ír az Rueber Jánosnak, Hogy megszegte volna frigyét császárnak, Oka volna az nagy szörnyű romlásnak. A törökök „szörnyű romlását" élénk színekkel festi a tudósító ének. Eszerint a rajtaütés tökéletesen sikerült, a Hatvanban vásározó muzulmánokat teljességgel meglepte a magyar lovasok, a sárgaruhás landsknechtek és a vasas németek megjelenése. Első ijedelmük után a megtámadottak a városból kirohantak, hogy megakadályozzák a támadók behatolását a falak közé: 20. Jelen voltát mert hogy érték magyarnak, Törökek nagy erősen kiáltanak, Városból keményen kiszáguldának, Vélik vala, hogy hajdókra találtak. Későn vették észre a törökök, hogy nem kóbor hajdúkkal, hanem többezres végvári sereggel állnak szemben, s ekkor „viszafordulának" a városba. A magyarok azonban üldözőbe vették a menekülőket s igen sokat levágtak közülük: 25. Martalócot, jancsárokat vágának, Az űzésben besliák elhullanak, Nagy sok paraszt török hegyben öletének, Annyira, hogy az testek egymásra értek. Az üldözők „az töröknek mind hátán", azaz mögöttük jutottak be a városba, ahol még az utcán is folyt az öldöklés, amelynek igen sok török esett áldozatul. Majd a zsákmányszerzés következett, itt esik szó Balassiról: 27. Lovaggal, gyaloggal vitéz Balassa, Házakat, pénzes boltokat törött vala, Gyermekeket, bulyákat fogott vala, Sok törököt nyakon kötöztet vala. Végső soron az egész akciónak a célja a zsákmányszerzés volt, így az ebben élenjárók tevékenysége a kor értékrendjében csak elismerést érdemel. Az ének további részei is a kaland rendkívüli sikeréről számolnak be, a portya résztvevői „fő török foglyokkal", rabul ejtett török nőkkel (bulyákkal) és különféle „török marhákkal" megrakodva tértek haza Egerbe: 36. Nagy örömmel vitézek juttak vala, Eger várában beszállottak vala, Kótyavetyét mindjárt hántak vala, Istennek nagy hálát ők adtak vala. A rászedett muzulmánok természetesen bosszút forraltak. Két hónap múlva, június 20-án „egyben adák mind magokat az bégek" s a környékbeli török seregek titokban Eger alá vonultak. Útközben 61. Az makiári polgárokat hirtelen Megfogdosák szegényeket az hegyben. 632