Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Nagy Miklós: Egri hóstyai dalok

Jajde boldog aki egymást szereti, Ki babáját, százszor általöleli. Én is általölelem a babámat, Úgy adom az életem a halá'nak. Kicsi vagyok, mégis szeret a babám, Csalfa vagyok, csak azért haragszik rám. Csalfasággal vetted meg a szívemet, Ajó Isten sose vigasztaljon meg! Mért nincs mindig holdvilágos éjcaka, Mikor jövök a babámtól hajnalra. Lám az enyém velem van egy utcába, Sok az irigy, nem járhatok hozzája. Nem füstöl már a szivargyár kéménye, Páros galamb szállott a tetejére. Páros galamb el ne repülj, el ne szállj, Mert nem találsz igazabbat nálamnál. Kicsi vagyok, mégis szeret a babám, Minden este páros csókot rak reám. Csókolj, babám, kisangyalom kedvedre, Bizony Isten, nem vetem a szemedre. A víg egri templom tornya de magos, Tetejébe van egy kereszt, aranyos. Az a kereszt a víg egri érseké, Én meg vagyok a kedves szeretőmé. Én is voltam valamikor valami, Én is tudtam a legénynek hazudni! De már vagyok hervadt rózsa levele, Elhervaszt egy barna legény szerelme. Édesanyám azt a szál rozmaringot, Amit az én kisangyalom itt hagyott, Kösse össze, tegye vízbe, pohárba, A szeretőm esküvője napjára! Kétsoros dallam, négysoros versforma. 595